A Veszprémi Törvényszék a vádlottnak az előkészítő ülésen tett beismerésére és a tárgyaláshoz való jogáról történt lemondására figyelemmel egy év hat hónap – végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte azt az 56 éves várpalotai nőt, akivel szemben gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt folyt büntetőeljárás. A bíróság a vádlottat előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, valamint kötelezte őt a közel egymillió forint összegű bűnügyi költség fele részének megfizetésére.

A bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban állt, melynek tartama alatt a két kiskorú tanút és a kiskorú sértettet nála, mint nevelőszülőnél helyezték el. A kiskorú tanúk, valamint a kiskorú sértett egyaránt sajátos nevelési igényű gyermekek voltak; a gyermekek nevelése, gondozása a vádlott részéről az átlagosnál nagyobb fokú körültekintést, odafigyelést és türelmet igényelt.

Az egyik kiskorú tanú játékában több alkalommal megjelent, hogy különböző tárgyakat tekert a saját és a kiskorú sértett nyakára, volt, hogy úgy játszott lovacskás játékot az akkor 4 éves, kiskorú sértettel, hogy az ugrálókötelet a sértett nyakán áthúzta, és azt két végénél fogva a sértettet "gyí paci" biztatással noszogatta, de olyan is előfordult, hogy a tornazsákjának madzagját olyan szorosan tekerte a saját nyakára, hogy azt önerőből nem tudta leszedni, és a testnevelő tanárnak kellett eltávolítania. Történt olyan eset is, hogy az éjjeli órákban a vádlott arra lett figyelmes, hogy a kiskorú tanúval közös szobában, az emeletes ágyuk alsó szintjén alvó 5 éves kisfiú nyakára van tekerve a játék tűzoltóautó gumicsöve. A vádlott ezekben az esetekben, észlelve a gyermekek viselkedésében rejlő, és az életüket, testi épségüket fenyegető veszélyt, az ugrálókötelet kidobta, a tűzoltóautó csövét levágta, illetve a tűzoltóautós esetet követően külön is altatta a két gyermeket.

A vádlott 2023. március 13-án reggel a 9 és 8 éves fiúkat iskolába, az 5 éves fiút óvodába vitte, majd a konyhaszekrény fiókjába helyezett egy fémláncot két darab lakattal, és a hozzájuk tartozó kulcsokkal együtt annak érdekében, hogy a láncokkal a társasház előtti utcai padot a későbbiekben az ott álló fához rögzítse. A vádlott délután hazavitte az iskolából, illetve az óvodából a gyermekeket, majd – a két idősebb gyermeket a lakásban hagyva – a kiskorú sértettel együtt a kórházba ment, hogy meglátogassa haldokló édesanyját. A vádlott távolléte alatt a lakásban tartózkodó kiskorú tanúk laptopon videókat néztek. A vádlott a kórházi látogatást követően hazaért a kiskorú sértettel, és rövid időre a mosdóba ment. A kiskorú sértett ekkor zsebkendőt kért a fürdőszobában tartózkodó vádlottól, aki a kérésre felelve, közölte a sértettel, hogy „tudja, hol van, vegye ki”. A vádlott a papírzsebkendőt a konyhaszekrény ugyanazon fiókjában tartotta, ahová aznap reggel a láncokat és a lakatokat is helyezte. A kérdés elhangzását követő közel egy órában a kiskorú sértett az egyik kiskorú tanú által használt szobában tartózkodott, míg a két idősebb gyermek a nappali kanapéján a laptopon játszott, és továbbra is videófelvételeket néztek. A videók nézegetése közben az egyik kiskorú tanú több alkalommal bement a szomszédos szobában tartózkodó kiskorú sértetthez. Miután a vádlott kijött a mosdóból, mintegy fél órán át a konyhában telefonált, amelynek során a rokonait és fiát tájékoztatta az édesanyja állapotáról, miközben elfogyasztott 1-2 deciliter bort, rendezte az általa napközben megvásárolt ruhákat, cigarettázott, majd rápillantott a nappaliban számítógépező két idősebb gyermekre. A vádlott ezt követően fürdeni ment, a fürdőszobában mintegy negyedóra időtartamban tartózkodott, mely idő alatt az egyik – utólag már be nem azonosítható – gyermek a konyhaszekrény fiókjából a fémláncot a lakattal együtt kivette, és a belső gyermekszobába vitte. Közvetlen felügyelet hiányában a fémlánc ezután ismeretlen módon és körülmények között a kiskorú sértett nyakára került úgy, hogy a sértett nyakára tekert lánc szárai a gyerekszobában álló emeletes ágy második létrafokának a padozattól mért 66-67 centiméteres magasságában, a létra ágy felé eső szára mögött átfűzött és összelakatolt állapotban voltak. Ezt követően a 109 centiméter testmagasságú kiskorú sértett a nyakára tekert, valamint az ágy szárához rögzített fémlánccal az egyensúlyát veszítette, és ülő helyzetben az emeletes ágy alatt tartott, onnan félig keresztben kiálló, mintegy 19-20 centiméter magasságú, gurulós műanyag játékdobozra került. A kiskorú sértett a játékdobozról nem tudott felállni, miközben a fémlánc a nyaki verő- és visszereit leszorította, az emiatt kialakult oxigénhiányos állapotból fakadó agykárosodás pedig a halálához vezetett.

A vádlott a fürdést követően a gyermekek ellenőrzése céljából előbb a nappali szobába ment, ahol a két fiú továbbra is a számítógépen játszott, majd a belső szobába lépve meglátta az ágy alatti játéktároló doboz szélén lebicsaklott fejjel, arccal kifele, ülő helyzetben lévő és az ágy létrájáról felakasztva lógó, életjeleket nem mutató kiskorú sértettet. A vádlott ekkor próbálta a lakatot kézzel szétfeszíteni, majd a konyhába szaladt, hogy annak kulcsát a konyhaszekrény fiókjában megkeresse. Miután nem találta, visszafutott a gyermekhez, és ismételten a lakat szétfeszítésével próbálkozott, amely továbbra sem járt eredménnyel. A vádlott ekkor ismét a konyhába futott, ahol a konyhaszekrény fiókjában végül egy karikára téve lakatkulcsokat talált, melyek egyikével sikerült kinyitnia a lakatot és az ágy létrájáról leoldania kiskorú sértettet, akit a nappaliba kiemelve lélegeztetéssel próbált újraéleszteni. A vádlott ezt követően a fürdőszobába vitte a sértettet, ahol a kádba fektette, zuhanyozta, majd levetkőztette. Miután a sértettet a hideg vízzel sem sikerült élesztenie, és a sértett továbbra sem lélegzett, őt a kisszoba ágyára fektette, a gyermekekre pedig rákiabált, hogy vigyék neki a telefonját. Ezt követően a vádlott bejelentést tett a segélyhívóra arról, hogy a sértettet a szobában, az emeletes ágy karfáján, a nyakára tekert lánccal felakasztva találta, amikor a sértett már nem lélegzett. A vádlott a mentésirányító utasításait követve még próbálta újraéleszteni a kiskorú sértettet, amelyet azután a helyszínre kiérkező mentősök tovább folytattak, ám azt eredménytelenül kellett, hogy befejezzék.

A vádlott azzal, hogy az általa tudottan különböző, arra alkalmas tárgyak saját és a kiskorú sértett nyakára tekerésével játszó kiskorú tanú és a sértett számára – még ha rövidebb időre is – nem tette elérhetetlenné az önakasztás révén a kiskorú sértett halálát okozó, valamint a mellette elhelyezett másik darab fémláncot, és a rögzítésükre alkalmas lakatokat, megszegte az objektív gondossági kötelességét, mely szerint egy szülőnek a gyermekei környezetében olyan körülményeket kell teremtenie és biztosítania, amely a lehetőségekhez és az adottságokhoz képest a veszélyforrásokat kizárja, vagy legalábbis a minimumra szűkíti. Ezen objektív gondossági kötelesség megszegésekor a vádlott a tőle elvárható körültekintés és figyelem elmulasztása miatt nem látta előre annak lehetőségét, hogy a két darab lánc és a lakatok gyermekek számára hozzáférhető helyen hagyása milyen veszélyeket rejt magában, s hogy a gyermekek kezébe kerülő láncok valamelyikük halálát okozhatják.

A vádlott az előkészítő ülésen a váddal egyező beismerő nyilatkozatot tett és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. A bíróság a beismerést elfogadta, és az ügyész által erre az esetre indítványozott büntetést szabta ki a vádlottal szemben.

Az ítéletet az ügyész, a vádlott és a védő is tudomásul vette, így az jogerőre emelkedett.

Veszprém, 2024. március 22.

Veszprémi Törvényszék Sajtóosztály