A vádlottal szemben egy korábbi büntetőügyben a Veszprémi Járásbíróság jogerős büntetővégzésével közérdekű munka büntetést szabott ki. A vádlott e büntetésének egy részét a balatonfűzfői önkormányzatnál letöltötte, ők a továbbiakban nem kívánták foglalkoztatni a vádlottat, ezért iratanyagát visszaküldték a pártfogó felügyeletet ellátó kormányhivatali osztálynak.

A vádlottnak a kormányhivatal új munkahelyet jelölt ki, meghatározva, hogy a közérdekű munkából még fennálló időt egy veszprémi székhelyű közüzemi szolgáltató cégnél köteles letölteni, köztisztasági munkatárs munkakörben. A vádlott a közérdekű munka büntetésből hátralévő idő letöltését késve kezdte meg, ezt követően is hétvégente rendszertelenül végezte, mulasztásait utólagos felszólításra általában orvosi igazolásokkal mentette ki. 

A cégnél a vádlott által teljesített közérdekű munkát az adott napon szolgálatban lévő köztisztasági művezetőnek kellett saját hatáskörben leigazolnia, aki jelenléti íven rögzítette az aznap teljesített óraszámot, a bejegyzést a vádlottal aláíratta és azt maga is aláírta. 

Azt követően, hogy a vádlott több héten át nem jelentkezett munkavégzésre, felhívta a 

köztisztasági művezető tanút, érdeklődött, hogy van-e a tanú közelében valaki, majd miután a tanú azt válaszolta, hogy egyedül tartózkodik otthon, először szolgáltatás nyújtását, majd pénzt ajánlott fel annak érdekében, hogy a tanú másnap a hátralévő közérdekű munka büntetésének egy részét valótlanul igazolja le számára. Ennek során a vádlott a „Jó és mennyi lenne az annyi igazából, amiért azt mondaná, hogy jó?” kérdés feltétele útján igyekezett megtudni a tanútól, hogy mekkora összegű készpénzért lenne hajlandó kötelezettségeit megszegni. Annak ellenére, hogy a tanú elhatárolódott a vádlott ajánlatától, a vádlott tovább győzködte a tanút és megpróbálta rábírni, hogy akkor az „szívességből” igazoljon le számára munkaórákat visszamenőlegesen olyan időpontokban, amikor a vádlott nem jelent meg munkavégzés céljából, illetve a jövőbeli munkavégzései során a jelenléti íven majd a tényleges jelenléthez képest több munkaórát tüntessen fel.

A vádlott fenti telefonhívását követően a cég befejezte a vádlott foglalkoztatását és iratanyagát visszaküldte a kormányhivatal hatáskörrel rendelkező osztályának, amely a közérdekű munka hátralévő részének szabadságvesztésre történő átváltoztatása iránt tett intézkedést.