A vádlott (38 éves férfi) és a sértett élettársi kapcsolatban éltek, italozó életmódot folytattak, lényegében hajléktalanként. 2019. március 9-én az élettársak a vádlott nagybátyjával italoztak, amely során a két férfi összeszólalkozott és a vádlott több alkalommal ököllel megütötte és megrugdosta a nagybátyját. Élettársa értesítette a rendőrséget és a mentőket. A bántalmazott férfit kórházba szállították, a vádlottat pedig előállították a rendőrségen. Miután a vádlottat szabadon bocsátották, visszatért a lakóhelyükül szolgáló ingatlanba, ahol az élettársával veszekedni kezdett, majd bántalmazta is a nőt, egy lapát nyelével több ízben megütötte. Másnap reggel a sértett állapota miatt mentőt hívtak, a nőt kórházba szállították és – lépszakadás miatt – életmentő műtétet végeztek rajta.

A megindított büntetőeljárásban a bíróság távoltartást rendelt el a vádlottal szemben a sértett vonatkozásában, azonban ők a kényszerintézkedés szabályait megszegve kapcsolatban maradtak. 2019. július 10-én többen együtt italoztak, amelynek során az egyik férfi a vádlott szerint kikezdett az élettársával, ezért ököllel rátámadott a férfira, aki állkapocs csonttörést szenvedett.  A társaság két másik tagját, akik a bántalmazásnak véget akartak vetni szintén megütötte a vádlott. 

Az első fokon eljárt Zalaegerszegi Törvényszék életveszélyt okozó testi sértés és súlyos testi sértés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 9 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte a vádlottat azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítélet ellen bejelentett védelmi fellebbezések folytán eljárt Pécsi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozottnak találta és helybenhagyta. Az ítélet jogerős.