Egészen új szakmai szerepben találta magát, ám sikerült fölvennie a Eurojust munkatempóját dr. Balogh Mártának. A Tatabányai Törvényszék büntető bírája az EJTN long term csereprogramja keretében, szeptemberben utazott Hágába, négy hónapot tölt el az uniós szervezetnél. Beszélgetésünkből az eddig szerzett szakmai tapasztalatairól tudhatunk meg néhány érdekességet.

Szeptemberben állt munkába a Eurojustnál. Hogy érzi magát, mik az első benyomásai az intézményről?
Minden itt töltött napot nagyon élvezek. Teljesen más munkát és feladatokat látok el, mint otthon. Itt a büntetőeljárásnak egy új oldalát, főként a kezdeti részét látom, vagyis elsősorban a nyomozást és az ügyészi szakot, a bírósági résszel kevesebbet foglalkozom. Emiatt egy egészen új szemléletet kellett elsajátítanom, másképp kelle egy-egy ügyhöz hozzáállom, nem én irányítok, illetve a döntést sem én hozom. Eleinte kifejezetten nehéz volt a bírói énemet háttérbe szorítani, ugyanakkor most már azt mondhatom, hogy élvezem ezt a helyzetet, amit érdekesnek, sőt időnként humorosnak találok.

Más nehézségek adódtak?
Eleinte minden nagyon szokatlan volt, de ez talán természetes is, ha az ember új környezetbe kerül. Ugyanakkor a kollégák nagyon kedvesek és segítőkészek mindenben, nagyon gyorsan megtaláltam velük a közös hangot. Ha a gyakorlatot nézzük, akkor a közvetlen munkatársaim között főként ügyészségi szakemberekkel működöm együtt, így az olyan ügyek, amelyeknek valamilyen bírósági vonatkozása van, hozzám kerülnek. Ez nem csak a belső munkamegosztást könnyíti meg, hanem a kapcsolatfelvételt is, ugyanis én bíróként sokkal közvetlenebb formában tudok a bírótársakhoz fordulni. Ráadásul részükről is nagyobb a bizalom, ezért azt gondolom, hogy van jelentősége annak, hogy a Eurojuston is legyen képviselője a bíróságoknak.

Mit tart a hágai munkája legizgalmasabb részének és egyben olyan szegmensének, amellyel Magyarországon, bíróként nem találkozhat?
A legérdekesebbek a koordinációs értekezletek. Ezeket akkor hívják össze, amikor több országban, párhuzamosan folyik egy eljárás, és olyan szakaszba kerül, hogy a résztvevők személyes találkozójára van szükség. Ilyenkor megjelennek a Eurojust, a tagállamok-, és időnként a Europol képviselői. Főként az ügyészségről és a nyomozó hatóságtól érkeznek szakemberek, illetve, ha bírósági szakban van az eset, akkor a bíróságról is. Az értekezleten megtudhatjuk, kinél milyen szakaszban van az ügy és az is kiderül, hogyan sikerült beszerezni a bizonyítékokat és milyen út vezetett a vádemelésig. Mivel a Eurojustnál csak nagy horderejű ügyekkel foglalkoznak, így ezek az értekezletek nagyon izgalmasak.

Melyik volt a legérdekesebb ügy, amivel találkozott?
Zajlik most egy olyan pénzmosásos ügy, amelyben egy ismert orosz oligarcha is érintett. Magyar vonatkozása is van az esetnek, de még legalább hat másik tagállamban és a világ számos pontján futnak a szálai. Ebben az ügyben kifejezetten izgalmas az Europollal való együttműködés, ahol a számunkra teljesen érthetetlen adatokból szűrnek ki olyan információkat, amiket bizonyítékként lehet fölhasználni. Néha igazi varázslatnak érzem a munkájukat. Mindez úgy történik, hogy mi megadunk egy nevet vagy egy kulcsszót az Europolnak, ahol a találatként kapott gigantikus méretű információkból pedig ki tudják szűrni azokat, amelyek hasznosak. Kiderül, hogy az érintettek mikor kivel beszéltek, egyeztetettek, mikor történt üzenetváltás a felek között és miről kommunikáltak. Emellett pedig még az arcfelismeréssel is nagyon gyorsan lehet információkhoz jutni. 

Folyamatosan készít útibeszámolókat. Ezekben milyen tapasztalatokról számolt be? Mit érzett a legfontosabbnak kiemelni?
Igyekszem a mindennapi munkámat bemutatni. Szeretném a Eurojust ismertségét növelni a büntetős kollégák körében, mert nagyon sok lehetőséget látok a szorosabb együttműködésben. Továbbá igyekszem azt is megmutatni, hogy itt hogyan boldogulok. Bátorságot akarok adni azoknak, akik esetleg családdal vágnak bele egy ilyen pályázatba. Én két kislánnyal – a két kisebbik gyermekemmel - jöttem ki, remekül telnek a napjaink, ezért a családra senki ne tekintsen visszatartó tényezőként.