Igazi téli tevékenységként tekint a gobelinezésre dr. Tatár Terézia, a Balassagyarmati Járásbíróság polgári ügyszakos bírája. Gyermekkora óta foglalkozik kézimunkázással, a gobelinezés pedig már több mint húsz éve van jelen az életében. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) „Ezek is mi vagyunk” című kiadványában 2019-ben a rendkívül részletgazdag és látványos „Üdvözlet” című képe kapott helyet.

Mióta van jelen az életében a kézimunkázás?
Nagyon régre, 15-20 évre nyúlik vissza ez a történet. A kézművesség egészen fiatal gyermekkorom óta jelen van az életemben. Részben édesanyámtól, részben pedig az iskolában, egy képzőművész oktatómtól sajátítottam el az alapokat. Vagyis azt lehet mondani, hogy varrni és hímezni már nagyon korán megtanultam, majd később a gobelinezés is megjelent az életemben.

Hogyan találkozott először ezzel a tevékenységgel?
Legelőször egy nagyon kedves barátomtól ajándékba kaptam egy gobelines csomagot. Rögtön kipróbáltam, elsajátítottam a technikát, végül pedig annyira megtetszett ez a tevékenység, hogy egyre gyakrabban foglalkoztam vele és igazi hobbimmá vált.

Mennyi ideje jut az alkotásra?
Azt lehet mondani, hogy a gobelinezés számomra egy téli hobbi. Mivel hatalmas kertünk van, így jó idő esetén annak gondázása köti le a szabadidőmet. Viszont a leghidegebb hónapok alatt, vagy esős időben, gyakran előkerül otthon a tű és a fonal. Főként tévénézés közben állok neki valamelyik megkezdett kép folytatásának. Olyankor annyira el tudok merülni az alkotásban, hogy a tévére szinte egyáltalán nem figyelek.

Mi alapján választja ki a kivarrásra váró képeket?
Változó, hogy éppen milyen képhez nyúlok. Mindig az első benyomás dönt, az, hogy rám milyen hatást gyakorol egy-egy kép. Nagyon fontos, hogy legyen számomra valamilyen mondanivalója, mert akkor veszem elő szívesen, akkor tudok vele szívvel-lélekkel foglalkozni, ha érzéseket vált ki belőlem.

Esetleg a színek befolyásolják a választásban?
Nem igazán. Nincs olyan szín, amit kifejezetten preferálnék. Inkább azt figyelem, hogy egy-egy képen milyen harmóniát alkotnak majd a színek. Más szempontból viszont érdemes megvizsgálni ezt a kérdést, mivel egy-egy kép bonyolultságát a színek száma befolyásolja. 

Hogyan alakul az elkészült alkotások sorsa?
Előfordult már, hogy ajándékba adtam egy-egy képet, de be kell vallanom, nagyon nehezen válok meg az alkotásaimtól. Varrás közben nagyon a szívemhez tudnak nőni. Otthon rengeteg képem kikerült már a falra, úgyhogy mostanra már nehéz helyet találni az újaknak.

Milyen visszajelzések érkeznek a képeiről?
Szerencsére sok pozitív reakció jutott el hozzám. Számos kedves visszajelzést kaptam már. Balassagyarmaton már egy kisebb kiállításom is volt. A férjemmel azonban tervezünk egy nagyobb tárlatot is. Mivel a Palóc Út Egyesület fafaragó-bútorfestő népi iparművészeként ő a főállású művész a családban, ezért úgy tervezzük, hogy az egyik kiállításán szerepeltetjük a képeimet. Az ötletelés és a szervezés már elkezdődött, remélem, hamarosan meg is valósul, amit kigondoltunk.

Hogyan foglalná össze a gobelinezéshez fűződő érzéseit?
Ez egy tökéletes kikapcsolódás számomra. Varrás közben szinte teljesen ki tudok szakadni a világból, megnyugtat és sokszor ilyenkor találom meg a legjobb válaszokat, megoldásokat egy-egy problémára. Stresszoldó hatása is van, így egy igazi relaxációs, meditációs tevékenységnek is tartom. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy amikor ránézek egy általam készített képre, akkor annak története van. Megelevenedik előttem az egész alkotási folyamat, és büszkeséggel tölt el, hogy a végeredmény a saját kezem munkájának köszönhető.