Interjú sorozatunkban bírósági fogalmazókat kérdezünk szakmai tapasztalataikról, jövőbeli terveikről, és arról, hogy az Új Generáció tagjaként milyen a benyomásuk a képzési rendszerről, milyen fejlődési lehetőségek állnak nyitva előttük. A fogalmazók által megnevezett, számukra inspirációt megtestesítő kollégáktól pedig arra keresünk választ, hogy ők milyennek látják ma az Új Generációt.  A sorozat negyedik részében dr. Gazsó Andreával, a Győri Járásbíróság fogalmazójával és dr. Király-Stelzmann Dórával, a Győri Törvényszék büntető ügyszakos bírájával beszélgettünk.

Milyen út vezetett számodra a bíróságig?
Békés megyéből származom, a jogi egyetemet Debrecenben végeztem el. A diploma megszerzése után magánéleti okokból költöztem Győrbe. Már a jogi egyetem alatt körvonalazódott bennem, hogy valamelyik klasszikus jogi pályán szeretnék elhelyezkedni, mindig is ezeket tartottam szakmai téren a legnagyobb kihívásnak. Az egyetem után közvetlenül szerettem volna fogalmazóként kezdeni, akár ügyészségen, akár bíróságon, de akkor éppen nem volt ilyen lehetőség Győrben, így egy évet a kormányhivatalban dolgoztam. Amint kiírtak bírósági fogalmazói helyet, meg is pályáztam, szerencsére sikerrel, és nagyon örülök, hogy így döntöttem, mert szakmailag egy teljesen más közegbe kerültem. A bírósági munkát áthatja a hivatástudat, itt dolgozni többről szól, mint a napi feladatok elvégzéséről. A Győri Járásbíróságon vagyok fogalmazó és nagyon szeretem a munkám. Fogalmazóként egyrészt igen komplex és változatos feladatokat végzek, másrészt különös hangsúlyt fektetnek a gyakorlatorientált képzésünkre is.

Hol tartasz a joggyakorlatban?
Decemberben leszek két éve a bíróságon, a büntető ügyszakkal kezdtem, idén tavasztól kerültem át polgári ügyszakba. 2020. szeptemberig tart - beszámítással - a joggyakorlati időm.
Kifejezetten tetszik a „fogalmazói létben”, hogy a joggyakorlati időnk alatt minden bírósági szinten belekóstolhatunk a munkába, így megtapasztalhattam, hogy mennyire más jellegű szemléletet igényel egy első-, másod, vagy éppen harmadfokú ügy elbírálása. Most még úgy érzem, hogy az elsőfokú bírói munka áll hozzám a legközelebb, hiszen ezen a szinten minden ügyszakban nagyon izgalmas feladatnak tartom a bizonyítási eljárás lefolytatását, annak valamennyi nehézségével. Azonban eddig az összes beosztási helyemen nagyon nyitottan és segítőkészen álltak hozzám az instruktorbíróim, így a különféle határozat-terveztek elkészítéséből sokat tudtam tanulni, és nekik köszönhetően számos hasznos gyakorlati praktikát is elsajátíthattam – többek között – a határozatszerkesztés terén.

Van-e olyan munkakörödön felüli feladat, országos program, amiben részt veszel?
2019 tavasza óta tagja vagyok az Új Generációs fejlesztő csapatnak. Ennek keretében az ÚG képzésekkel kapcsolatban „brainstorming” jelleggel ötletelünk és együtt gondolkodunk arról, hogy miként lehetne még hatékonyabbá tenni ezeket a képzéseket fogalmazói, titkári és kezdőbírói szintekre lebontva. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon összetett feladat, azonban egyszerre hasznos és érdekes lehetőség arra, hogy – ha közvetve is, de – részesei legyünk az ÚG képzések folyamatos fejlesztéseinek.

Melyik ügyszak áll közelebb hozzád?
Inkább a büntető ügyszak felé húz a szívem. Egyetem alatt is inkább azt favorizáltam, több büntetőjogi jogesetmegoldó versenyen is részt vettem, majd a Jogi Klinika programnak is részese lehettem a Debreceni Ítélőtábla Büntető Kollégiumán és a szakdolgozatom is a nemzetközi büntetőjoggal kapcsolatos témában íródott. Ezek után a bíróságon is csak erősödött bennem, hogy inkább ez a nekem való terület, ráadásul már fogalmazóként elvégeztem a fiatalkorúak ügyeinek szakjogásza képzést, ami által, úgy gondolom, a jövőre nézve mind elméleti, mind gyakorlati téren egyaránt hasznos tudásra tehettem szert ezen a területen. A polgári jog családjogi részét lelkileg nagyon megterhelőnek tartom. Furcsán hangozhat, hogy nem a büntetőügyek azok, amik után este nehezebben alszom el, de azok a családi problémák, amelyek tárgyalásán néha már a per valódi tárgya is elvész, engem jobban megviselnek és ez a tapasztalat is a büntető ügyszak felé orientált.

Új Generációs típusú képzésen részt vettél már?
Igen, sőt, korábbi, „régi típusú” képzésen már nem is voltam. Úgy gondolom általában elmondható, hogy az oktatók és a fogalmazók is komolyan veszik a képzéseket, mindenki készül rá. A büntetőjogi szakvizsgafelkészítőn vettem eddig részt, ami egész héten kifejezetten interaktív és gyakorlatias volt. A többnyire jogeseteken keresztül bemutatott tananyagrészeknél az volt a fő szempont, hogy bele tudjunk helyezkedni a bírói szerepbe, előadva, hogy mi hogyan oldanánk meg az ügyet és a döntésünket mivel indokolnánk. Rendszerint 4-5 fős csapatokban kellett feldolgoznunk, majd előadnunk egy-egy témakört, vagy jogesetet, a többiek pedig kérdezhettek. Az oktatók végig igyekeztek többet adni annál, mint csupán visszakérni tőlünk a jogszabályt, azzal, hogy a jogszabályok, mint háttéranyag ismerete természetesen nélkülözhetetlen. A képzés alatt végig olyan kérdésekről beszéltünk, amik a gyakorlatban sokszor felmerülnek, és problémát okozhatnak. Ilyen esetekre már lesz egy mankónk a jövőben, amire visszagondolhatunk – ez hatalmas segítség. A képzés hatékonyságát támasztja alá, hogy akár még most is fel tudnám idézni, hogy melyik napon milyen jogeseteket oldottunk meg.

Milyen egyéb, nem kifejezetten szakmai fókuszú lehetőségeket veszel igénybe a bíróságon?
2019 első felében volt lehetőségem részt venni a Juslingua online nemzetközi és nyelvi képzésen, ami egy több alkalmas, interaktív, e-learning típusú oktatás volt. Ennek keretében egy-egy másik európai állam jogrendszerével ismerkedhettünk meg, én Spanyolországot választottam. Ez számomra nagyon újszerű „képzési” forma volt, mely során egymással beszélgetve számos új információt szerezhettünk, valamint én is sok információt oszthattam meg a magyar bírósági rendszer felépítéséről, sajátosságairól.

A szabadidődet mivel szoktad tölteni?
Ha van rá lehetőségem – általában hétvégén –, a családommal, valamint a barátaimmal töltöm az időt, szívesen kirándulok. Egyébként, ha időm engedi, hétközben szeretek leülni otthon és olvasgatni. Egyik kedvenc könyvem George Orwelltől az 1984. Legutóbb Kepes Andrástól a Tövispusztát olvastam, ami nagyon érdekes, a XX. század Magyarországának történelmi eseményein átívelő bemutatása egy család, illetve egy falu életének. Ami még nagy hatást tett rám, az Márai Sándor Válás Budán című könyve. Ebben remekül érzékelteti az író azt a belső vívódást, ami a bíróban egy-egy üggyel kapcsolatban lejátszódhat.
Az olvasáson kívül szoktam sportolni is, az aktív, kardio típusú edzéseket szeretem, ami fizikailag (is) lefáraszt egy nehéz nap után.

Kit emelnél ki számodra inspiráló személyiségként?
Dr. Király-Stelzmann Dórát, aki a Győri Törvényszéken másodfokon ítélkező büntetőbíró.
Mikor a tavalyi évben három hónapon keresztül hozzá voltam beosztva, akkor éppen félig még első-, félig azonban már másodfokon dolgozott, rendkívül nagy munkabírással. Így visszagondolva is a közös joggyakorlatra, motivál az ügyekhez való hozzáállása, a tárgyalásvezetési technikája, ezen belül az ügyfelekkel való kommunikációja és ahogyan a legváratlanabb tárgyalótermi helyzeteket is tudta kezelni.
Az egyes ügyekkel kapcsolatban felmerült valamennyi ötletemre, felvetésemre és kérdésemre nyitott volt, mindent meg tudtunk beszélni, akár anyagi-, akár eljárásjogi téma merült fel – ami az új Be. hatálybalépésének idejében hatalmas segítség volt.
Még mindig inspirál a hatékonysága, szinte hihetetlen, hogy mennyire remekül be tudja osztani az idejét, és két gyermekes édesanyaként minden feladatában maximálisan helytáll, megteremtve az egyensúlyt munka és család között. Magával ragadó a lendülete és a lelkesedése: annak ellenére, hogy több, mint tíz éve bíráskodik, ugyanazzal az energiával készül fel minden ügyre, bármiféle fásultság nélkül. Számomra mindez igazán példaértékű mind emberileg, mind szakmailag.

Interjú dr. Király-Stelzmann Dórával

Mikor és hogyan ismerkedtél meg Gazsó Andreával, milyen volt vele a közös munka, mi róla a benyomásod?
Andrea 2018. májusában került mellém fogalmazóként, viszonylag hosszú időt, 3 hónapot dolgozhattunk együtt, ezt megelőzően kiváló kollégáim mellett tevékenykedett. Ezt a 3 három hónapot sokkal inkább az együtt gondolkodás, közös munka jellemezte, semmint a tanítgatás, oktatás. Ez az időszak egybeesik az új büntetőeljárási törvény hatályba lépését követő első lépésekkel, ami természetesen bennünk, bírákban is rengeteg kérdést vetett fel. Andrea felkészültsége, remek lényeglátása okán ezen kérdéseket is eredményesen tudtuk átbeszélni, közösen kialakítva a megfelelő megoldást.

Véleményed szerint mi jellemzi a mai pályakezdő fiatal fogalmazókat, titkárokat, milyen az „ÚJ Generáció”?
Nemcsak Andreán, de a többi fogalmazón, titkáron is a lendületet, nyitottságot és tudásvágyat látom, ami nekem – aki már egy másik generációhoz tartozom – is újabb töltetet ad, ezért is élvezem nagyon a velük való közös munkát. Ami számomra szembetűnő különbség a saját korosztályomhoz képest, hogy amíg én egy-egy kérdés okán a kapcsos kommentárt emelem le a polcról, addig ők az internet segítségével töredék idő alatt találnak számos megoldási lehetőséget. Ezen a téren biztosan tanulhatok tőlük.

Te milyen indíttatásból választottad a bírói pályát, olyan -e, amilyennek akkor elképzelted?
A családi legendárium szerint már egész kicsi koromban kedvenc tévéműsorom a Jogi esetek voltak, elmélyülten figyeltem dr. Erőss Pál által koordinált jogi diskurzusokat. Pontosan nem tudom megmondani, hogy ennek volt -e hatása a pályaválasztásomra, de az biztos, hogy már az egyetemen is egyértelmű volt, hogy a bírói hivatást célzom meg, azon belül pedig a büntető ügyszakot. Amikor 1999. szeptemberében beléptem a Győri Városi Bíróság kapuján, ez az elhatározásom csak tovább erősödött, és a mai napig kitart, mert azt gondolom, hogy én mással nem tudnék foglalkozni.

Milyen tanácsot adnál az Új Generáció tagjainak, mire figyeljenek, mire koncentráljanak, hogyan fejlesszék tudatosan a képességeiket?
Azt gondolom, hogy a szakmai felkészültség, továbbképzés fontosságát nem is kell hangsúlyozni, mert ezzel a fiatalok is tisztában vannak, és ehhez a bíróságon belül központi képzések, illetve helyi felkészítők, „házi vizsgák” keretében minden segítséget meg is kapnak, az ÚG program is ezt szolgálja. Véleményem szerint ez a bíróságon kívüli jogászi hivatásrendekhez képest óriási előny, komoly muníció. Ami viszont talán ennél is fontosabb, hogy amikor a pulpituson középen ülnek majd, a szakmai tényezők mellett az emberi tényezőket is vegyék számításba. Minden ügyszakban nagyon fontos az ügyfelekkel való megfelelő kommunikáció, nagyban meghatározza a munkánk minőségét.

Miért fontos az Új Generáció tanítása, a velük való foglalkozás, közös munka? Mit tartson szem előtt, aki mentorként, instruktorként kapcsolatba kerül az Új Generációval?
Ez az együttműködés – saját tapasztalatom alapján mondhatom – nem csak az ÚG tagjainak hasznos, hanem annak is, aki mentorként, instruktorként bekapcsolódik a programba, hiszen friss gondolkodású, nyitott fiatalok társasága, a közös munka üdítő hatású annak is, aki már hosszú évek óta bíróként tevékenykedik.

Ismered-e az Új Generáció típusú képzési rendszert, ha igen, mi róla benyomásod?
Ahogy az előbb már utaltam rá, véleményem szerint a képzési rendszer ezidáig is jól működött, az ÚG program azonban egy komplex keretet biztosít nemzetközi lehetőségekkel.  Úgy gondolom, hogy a kiscsoportos foglalkozások, a közvetlenebb kontextus a képzés hatékonyságát mindenképpen növeli.

Mik a személyes terveid, hobbijaid?
A családom és a hivatásom jórészt lefedi a mindennapjaimat, igyekszem azért hetente pár órát szorítani a sportolásra. Nagy a lemaradásom azonban olvasás terén, több szépirodalmi kötet vár arra, hogy végre kezembe vegyem őket. Ha évek múlva is ugyanezt tudom mondani erre a kérdésedre, nagyon elégedett leszek.