Még ha nem is születik megállapodás a bírósági közvetítői eljárás során, az azt követő tárgyalások valamelyikén nagyon hamar a felek jó eséllyel egyezséget kötnek. A közvetítői eljárás párbeszédre készteti a feleket. A Magyar Igazságügyi Akadémián 2019 januárjában tartott bírósági közvetítő képzésen kérdeztünk néhány résztvevőt a jogintézményről.

Mit ad hozzá az ítélkezési gyakorlatukhoz a bírósági közvetítés?

Andódi László (bíró, bírósági közvetítő, Szekszárdi Törvényszék): Per nélkül nincs bírósági közvetítés. Azokban az ügyekben, ahol nem a jogban gyökerezik a konfliktus, hanem mélyebben, a bírósági közvetítői eljárás a perbe beékelődve segíti a feleket. A közvetítés történéseit a felek maguk alakítják. A részvétel önkéntes, bármikor kiléphetnek belőle.

Tázlóné dr. Kiss Mónika (titkár, bírósági közvetítő, Gyulai Törvényszék): A tárgyalóteremben elsősorban alperesi és felperesi pozícióhoz kötötten foglalkozunk az ügyfelekkel. A közvetítői eljárás viszont lehetőséget teremt arra, hogy mélyebben megismerjük a felek problémáit, kérdéseinkkel azokra a szükségleteikre kérdezünk rá, amelyek a konfliktus során sérültek.

Élő Károly (bíró, Fővárosi Törvényszék): Néhány évvel azt megelőzően lettem bíró, hogy gyakorlattá vált a bírósági közvetítés. Rögtön megláttam, hogy ebben megjelenhet az a segítő szándék, ami a bírót a tárgyalóteremben is vezérli. A tárgyalóteremben rendre előbukkannak olyan részletek, amelyek felvillantják a kereseti kérelem hátterében meghúzódó, régóta cipelt feszültségeket. Egy hasonlattal élve: amikor ítélkezem, mintha szike lenne a kezemben – az ítélettel mintegy vágást ejtek, egy seb keletkezik, ami, bár beheged, nyomot hagy. A közvetítői eljárásban sérülések nélkül nyílik lehetőség hosszú távú megoldásokra.

Gráner Zsófia (csoportvezető bíró, Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégium): Sokszor valójában nem is az a valódi konfliktus a felek között, ami a jogvitában kicsúcsosodik. Ha a felek végigvisznek egy közvetítői eljárást, ha nem jön létre megállapodás közöttük, legalább meg tudják beszélni azokat a problémákat, amelyek akadályozzák őket a megegyezésben. Amikor aztán a közvetítés után visszatérnek a perbe, már valóban arról a jogvitáról beszélnek, amiben a bíróság döntését kérték. Ha megállapodást kötnek, elképzelhető, hogy kilépnek a perből.

Ezek szerint nem csak a megállapodással záruló bírósági közvetítői eljárások sikeresek?

Gráner Zsófia: Tapasztalatok szerint a bírósági közvetítői eljárásban részt vevők több mint fele megállapodást köt, mert megértik, hogy ennek keretében ők maguk alakítják ki ügyükben a megoldást. A bíró a jogszabályoknak megfelelést figyeli és azt biztosítja a perbeli egyezségbe foglalással.

Tolnai Kata (a képzés szakmai felelőse, Országos Bírósági Hivatal): A bíróságon folytatott kutatások szerint a nem megállapodással befejezett bírósági közvetítői eljárások 30-45 százalékában a folytató perben a következő vagy legfeljebb a második tárgyaláson egyezséget kötnek, még pedig nagyon hasonló tartalommal, mint ami körvonalazódott a közvetítés során. A bírók többsége azt jelzi, hogy a bírósági közvetítést követően érezhetően megváltozik a felek szemlélete, az ellenérdekű félhez való hozzáállása, kommunikációs hajlandósága. Ami korábban gyűrött volt, az szépen kisimul.

Andódi László: Az a néhány ülés, amelyen a konfliktus során megszokottól eltérő módon kommunikálnak egymással, megállapodás megkötése nélkül is változást idéz elő a kapcsolatukban. Elkezdik máshogyan látni a helyzetüket, a lehetőségeiket. Gyakorlatomban már volt rá példa, hogy egyikük menet közben felismerte: ezt nem így kellett volna, és átfogalmazta a mondandóját. Büszke voltam arra, hogy eljutottunk idáig.  A felek tudatossága, saját helyzetükre való rálátása menet közben változik, ami már önmagában is érték.

Tázlóné dr. Kiss Mónika: Előfordult, hogy a bíró hosszabb ideje húzódó ügyet delegált hozzám, a felek számtalan beadványon és tárgyaláson túl voltak már. Négy ülést tartottam például egy kötelmi ügyben és nem született megállapodás, aztán a következő tárgyaláson egyezséget kötöttek. Még az ügyvédek is karöltve mentek a bíróságra. 

Hunyadi Krisztina (a képzés trénere): Nem a megállapodást tekintjük mérvadónak. Az a lényeg, hogy a felek vigyenek végig egy folyamatot, amelynek során megértik, miben különbözik a közvetítés során elsajátított kommunikáció attól, amikor a pozíciójukat tartva, ügyvédeken keresztül üzengetnek egymásnak. A cél az, hogy békésen fejezzék be a jogvitájukat és ne beszéljenek egymással sértő módon. A perben jogvita-rendezés, a közvetítői eljárásban érdekvita-rendezés történik. Ugyanakkor jogvita nincs érdekvita nélkül. A közvetítői eljárásban a gondolkodásra hatunk, a kommunikáció pozitív irányú változása csupán következmény. A perben a feleknek a legfontosabb az, hogy megnyerjék azt. A pereskedés viszont nagyon sok konfliktussal jár, érzelmileg is nagyon megterhelő. Ha viszont ugyanezek az emberek közvetítői eljárást is igénybe vesznek, és ennek során kérdezzük meg tőlük azt, hogy mi a legfontosabb a számukra, azt felelik, hogy nyugalmat szeretnének: ebben érthető tetten a perspektívaváltás.