„Szárnypróbálgatók 2019” címmel irodalmi alkotópályázatot hirdetett a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád Megyei Szépírói Tagozata és a Faludy György Irodalmi Műhely. A pályakezdő és gyakorló költők, írók megmérettetésén sikeresen szerepelt dr. Lordovics István, a Nyíregyházi Törvényszék bírósági titkára. A döntőben elért teljesítménye eredményeként „líra” kategóriában bronz minősítésű oklevéllel díjazták. A versírásról kérdeztük a jogász költőt. 
 
Honnan értesült a pályázatról? Korábban indult-e hasonló irodalmi versenyen?   

Egy versíró barátom tájékoztatott a pályázati lehetőségről, így szereztem tudomást róla. Korábban az Országos Bírósági Hivatal által készített „Ezek is mi vagyunk” kötet 2018-as felhívására jelentkeztem. A kiadványba be is került „Nyáresti Leltár” című versem. Tavaly „Az Év Jogász Költője - Az Év Jogász Írója” pályázaton is elindultam. Bár ott nem nyertem el a címet, de a pályázatra beérkezett művekből válogatott, „Hálózsák a felhőn” című antológiába is bekerült egy művem. A „Szárnypróbálgatók” alkotópályázatra először jelentkeztem, itt bekerült a versem a döntőbe, és a döntőn belül is kaptam egy bronz minősítésű oklevelet. A döntőbe jutott 127 költő alkotásaiból szintén megjelent egy válogatás. 

A „Szárnypróbálgatók” pályázaton kik értékelték a verseket? 

A felhívás a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád Megyei Szépírói Tagozata és a Faludy György Irodalmi Műhely pályázata volt. Góg János, Juhász Gyula-díjas költő és Baranyi Ferenc, Kossuth-díjas költő értékelték a műveket, illetve adták át az okleveleket 2019. január 19-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából. 

Mikor kezdett el szépirodalmi műveket írni? Mi volt az, ami inspirálta? 

Hozzávetőleg három éve írok verset napi szinten, előtte ez nagyon szórványos volt. Azt gondolom, úgy, mint az elmúlt néhány ezer évben a legtöbb költőt, általában a szerelmi élmény az, ami versírásra késztet. 
 
A jogászi hivatás inspirálja-e az írást, illetve az írás hatást gyakorol-e Önre a mindennapi munkában? 

Van valamifajta kölcsönhatás gyakorlatilag az irodalmi és a jogászi nyelv között. A munkahelyen is lehet választékosan fogalmazni, és erre törekszem is, de nyilván nem lehet költőien fogalmazni egy döntésben. Igyekszem a szakmai szavakat használva, de választékosan és magyarul fogalmazni. Valamilyen szinten be is szivároghat egy-egy fordulat a jogi műnyelvből is egy-egy versbe. Van például egy „Perrendtartás” című versem.  

A bírósági munka, a jogászi hivatás mellett ír. Hogyan tudja összeegyeztetni a munkával az írást? 

Gyakorlatilag alapvetően könnyedén, mert írni leginkább este tudok, amikor csend van és nyugalom, akkor jöhet igazán az ihletett állapot. Ezért ez nem igazán keveredik a munkával ilyen szempontból. 

Tervezi-e, hogy újabb pályázaton is kipróbálja magát? 

Az „Ezek is mi vagyunk” kiadványban való megjelenésre szeretnék mindenképp pályázni. Igyekszem olyan verseket írni, amelyek megfelelnek majd a témakiírásoknak. A „Szárnypróbálgatók” pályázaton jövőre is indulnék. Úgy látom, itt egy komoly szakmai zsűri értékelte a műveket és ez vonzónak tűnik. Három éve írok, tehát jogosan tekintem magam szárnypróbálgatónak, remélem jövőre még jobban sikerül, igyekszek addig fejlődni.