A Fővárosi Törvényszék 2024. március 22-én különösen nagy értékre elkövetett rablás miatt három vádlottat (az I., II., III. rendű terheltet) 8 év fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra, továbbá 800 ezer forintos és 600 ezer-600 ezer forintos pénzbüntetésre ítélt, továbbá 6,5 millió forintos és 4-4 millió forintos vagyonelkobzást is elrendelt velük szemben. A IV. rendű vádlottra – mint visszaesőre – pénzmosás bűntette miatt 2 év börtönbüntetést és 2 év közügyektől eltiltást, valamint 400 ezer forintos pénzbüntetést szabtak ki, továbbá 1,5 millió forintra vagyonelkobzást is elrendeltek.

Az ítélet szerint az I. rendű terhelt anyagi haszonszerzés érdekében elhatározta, hogy akár erőszak alkalmazásával is megszerzi a munkáltatója telephelyén álló, nagy mennyiségű rézhulladékkal megpakolt kamiont. Mivel a cselekmény megvalósításában nem akart személyesen részt venni, ezért az elkövetéshez társakat keresett. Beszervezte – a külön eljárásban jogerősen elítélt – kamionsofőr ismerősét, aki a rablásba bevonta a II., III. és IV. rendű vádlottat is. A II. és III. rendű vádlott 2011. április 21-én éjszaka arcát maszkkal eltakarva, kezén kesztyűt viselve bejutott a telephelyre, majd a – külön eljárásban már jogerősen elítélt – férfit beengedte a főbejáraton. A férfiak a megfélemlített biztonsági őrtől megszerezték a kamion kulcsát, majd a rakománnyal együtt elhajtottak a helyszínről. A lopott rézhulladék másik járművel való továbbszállításában és elrejtésében a IV. rendű vádlott működött közre. A vádlottak és a korábban elítélt társuk különböző mértékben részesedtek a rézhulladék – egy MÉH telepen történt – értékesítését követően befolyt összegből. A rablás elkövetési értéke összesen 52 millió forint volt, amelyből – a vontató megtalálásának köszönhetően – 4 millió forint megtérült.

A vádlottak tagadásával szemben a bíróság a rablásban részt vevő, már korábban jogerősen elítélt férfi vallomására alapította a terheltek bűnösségét. A vádlottak büntetőjogi felelősségét a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok – többek között tanúvallomások, okirati és egyéb bizonyítékok – is alátámasztották.

A büntetés kiszabása során a bíróság enyhítő körülményként értékelte mindegyik vádlottnál a kirívó időmúlás mellett azt, hogy a kár egy része megtérült, az I., II. és III. rendűnél a büntetlen előéletet, az I. rendűnél pedig még annak megromlott egészségügyi állapotát, valamint azt is, hogy idős hozzátartozójáról gondoskodik.

Súlyosító körülmény volt mind a négy terheltnél a rablások országos elszaporodottsága, az I. rendű terhelt irányító szerepe, a II. és III. rendű esetén a cselekmény társtettesi véghezvitele és a csoportos megvalósítás, a III. és IV. rendűnél pedig az, hogy cselekményüket büntetőeljárás hatálya alatt követték el. A IV. rendű terhelt büntetett előélete is súlyosító körülménynek számított.

Az ítélet nem jogerős, mivel azzal szemben a vádlottak és védőik fellebbeztek.

A bíróság döntése alapján az I., II. és III. rendű vádlott bűnügyi felügyeletben várja az eljárás jogerős befejezését. Ezen végzés az I. rendű terhelt vonatkozásában nem végleges.