A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2024. március 26-án kihirdetett ítéletével P. A. J. őrnagy vádlottat bűnösnek mondta ki légi közlekedés gondatlanságból elkövetett halált okozó veszélyeztetésének vétségében, ezért őt 8 hónap, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a vádlott – végrehajtása esetén – a szabadságvesztés büntetés fele részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a vádlottat előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség viselésére. 

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlott 1988 óta rendelkezik különböző típusú helikopter vezetői szakszolgálati engedéllyel, 1993-tól oktató és berepülő pilóta is, ezidáig mintegy 2500 órát repült, a légi közlekedési előélete kifogástalan. 

A vádlottat elöljárói 2020. július 05-én kutató-mentő szolgálatba vezényelték a Magyar Honvédség helikopter parancsnokaként. Szolgálatuk során a vértesszőlősi siklóernyős starthelyről felszálló sértett siklóernyőjével a fák közé zuhant, egy fa lombkoronáján rekedt és mentésre szorult, ezért előbb riasztották, majd felszállásra utasították a mentőegységet. A repülés idején természetes nappali látási viszonyok voltak, csapadék nem esett, a szél északi - északkeleti irányból fújt.

Vértesszőlős közelébe érve a vádlott azt az utasítást kapta, hogy a mentéssel várjon, mert először a tűzoltóság egysége próbálja meg a siklóernyőjével együtt a fán rekedt sértettet lehozni a fáról, aki nem sérült meg, és akinek mobil telefonszámát megkapták.

Mivel a katasztrófavédelmi egység a magukkal vitt felszereléssel nem látott lehetőséget a biztonságos mentésre, a vádlott a légi irányítástól azt az utasítást kapta, hogy a mentést csörlőzéssel kezdjék el, azonban a vádlott – a kutató-mentő helikopter személyzetével egyeztetve – jelezte a koordinátornak, hogy ez a feladat a fák lombkoronája miatt veszélyes, ezért sem drótkötéllel, sem alpin technikával nem hajtható végre. Ezt követően a koordinátor a katasztrófavédelmi egység kérésére megkérdezte, hogy egy alpin kötelet le tudnak-e engedni a siklóernyőshöz, hogy annak segítségével saját erejéből a felszínre ereszkedjen, mivel képzett alpinista. A vádlott – a kutató-mentő helikopter személyzetével egyeztetve – ezt teljesíthetőnek ítélte, azonban azt a feltételt szabta, hogy csak abban az esetben vállalja, ha közvetlen rádiókapcsolatot tud létesíteni a kárhelyszín parancsnokával, ami meg is történt. 

Ezt követően a vádlott utasítást adott egy 60 méter hosszú alpin kötél leengedésére, és a kutató-mentő helikopter személyzetével megkezdte a felkészülést a feladat végrehajtására. Bár a kutató-mentő helikopter személyzete a sűrű lombkorona miatt nem rendelkezett kellő ismeretekkel a mentendő személy pontos elhelyezkedéséről, biztosításáról, az ernyők és a zsinórzat körülményeiről és a telefonszáma is rendelkezésükre állt, a vádlott a tőle elvárható körültekintést elmulasztva a helikopter harckiképzési szakutasításában foglaltak ellenére a sértettel nem vette fel a kapcsolatot, nem tájékoztatta a tervezett mentési feladatról, nem egyeztetett vele pontos elhelyezkedéséről, biztosításáról, az ernyők és a zsinórzat körülményeiről, a biztonsági rendszabályokról. A vádlott a tőle elvárható körültekintést elmulasztva a jogszabályi rendelkezések ellenére elmulasztotta az egyeztetést a kárhelyszín parancsnokával is, így nem tájékozódott és egyeztetett a földfelszínen tartózkodók helyzetéről, a mentendő személy elhelyezkedéséről, a végrehajtás módjáról, a biztonsági rendszabályokról, és a földről történő jelzésre sem kérte fel, mint ahogy azt a kárhelyszín parancsnoka sem ajánlotta fel számára. 

A felkészülés során a vádlott utasítást adott a helikopter személyzetének, hogy a fedélzeten tartózkodó deszantosok egy 60 m hosszú alpin kötelet kézből engedjenek le, és miután a fán túlértek, a másik végét engedjék el, így biztosítva, hogy az alpin kötél a lombozaton két oldalról felfeküdjön és a mentendő személy hozzáférjen. Ennek a próbájára távolabb is sor került, illetve egy konkrét próba berepülést is végrehajtottak a mentendő személy közelében.

E berepülés során, amikor még nem szálltak a fölé a fa fölé, amelyiken a bajba jutott siklóernyős tartózkodott, a mentésben résztvevő személyek közül többen észlelték, hogy a rotorszél miatt a környező fák több méterre kilengtek, a szél felkavarta az avart, kisebb ágdarabokat tört le a környező fákról, illetve a közelben lévő cross motorokat feldöntötte, ami miatt a légi mentés ezen formáját veszélyesnek ítélték, ennek ellenére ezt – bár reális lehetőségük volt rá – a kárhelyszín-parancsnoknak nem jelezték. A kárhelyszín parancsnoka az első berepülésnél nem észlelte, hogy a rotorszél olyan veszélyes, amely az egész mentésre kihatással lehet, ezért nem is tájékoztatta a légi mentési művelet veszélyes voltáról a mentőhelikopter személyzetét, és arra a vádlott sem kérdezett rá a mentési művelet során. Néhány perccel később a mentőhelikopter megkezdte a berepülést, melynek során, amikor azon fa fölé értek, amelyen a sértett tartózkodott, az addig előttük a lombkoronán pontosan nem ismerten elhelyezkedő biztonsági ernyőbe belekapott a rotorszél keltette légáram, az megtöltődött – „belobbant” – és letörte azt az ágat, amelyikbe belegabalyodott, majd azt az ágat is, amelyiken a sértett tartózkodott, aki emiatt mintegy 15-18 méteres magasságból a földre zuhant és eszméletét vesztette, amiről tudomást szerezve a műveletet befejezték.

A balesetet követően a mentőszolgálat megkezdte a sértett ellátását, amely közben egy mentőtiszt 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett a fejére és kezére zuhanó ágdarabtól. Az esés következtében a sértett olyan súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen újra kellett éleszteni, majd a szakszerű orvosi ellátása ellenére 2020. augusztus 10-én elhunyt. 

A vádlott – a tőle elvárható körültekintést elmulasztva – megszegte a jogszabályi előírásokat, cselekményével gondatlanságból veszélynek tette ki a siklóernyős sértett és a mentőtiszt életét, testi épségét, mely mulasztásai a siklóernyős halálához vezettek, illetve a mentőtiszt 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett, amelyek között ok-okozati összefüggés áll fenn.

A kihirdetett ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére, a légi jármű vezetésétől határozott időre történő eltiltás büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést, míg a vádlott és védője felmentés érdekében fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést kiegészítéssel tartotta fenn, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

A Fővárosi Ítélőtábla az ügyben 2025. január 17. napján 09,00 órára tűzött ki nyilvános ülést a 1027 Budapest, Fekete Sas utca 3. szám alatti épület I. emelet IV. számú tárgyalótermébe. Határozathirdetés várható.

A nyilvános ülésen való részvétel nem kötött regisztrációhoz, az érkezési sorrend számít.