Az első rendű vádlott a bizonyítás során többször változtatta vallomásait, ugyanis előbb beismerte majd később tagadta végül mégis úgy nyilatkozott, hogy elkövette a terhére rótt bűncselekményeket. A gyermekek anyja, a másodrendű vádlott, korábbi vallomásaival ellentétben a későbbiekben már mindvégig azt állította, hogy nem volt tudomása lányai meggyilkolásáról. A bíróság az elsőrendű vádlottat életfogytig tartó, míg a másodrendű vádlottat 4 év szabadságvesztésre ítélte.

A megállapított tényállás szerint a vádlottak 2004. augusztus végétől élettársakként éltek a másodrendű vádlott tulajdonában lévő házban, ahol eleinte velük lakott a másodrendű vádlott 4 gyermeke is.

Az elsőrendű vádlott gyakran bántalmazta a másodrendű vádlottat és gyermekeit is, ezért a gyámhivatal a kiskorú gyermekeket védelembe vette. Az elsőrendű vádlott az együttélésük során a másodrendű vádlotton kívül a nevelt lányaival is szexuális cselekményeket végzett.

Az elsőrendű vádlott és az akkor 19 éves, és legalább négyhónapos terhes sértett 2009. február 17-én a reggeli órákban összevesztek, mert az elsőrendű vádlott el akarta érni, hogy a sértett vetesse el a gyermekét. 

Az elsőrendű vádlott a heves szóváltás közepette két alkalommal erőteljesen fejen ütötte sértettet, majd a földre eső sértettet test-szerte nagy erővel megrugdosta, aki ettől az életét vesztette. A bántalmazást látta a másodrendű vádlott is. 

Ezt követően az elsőrendű vádlott a sértett holttestét az esti órákban, a házuk mellett elásta. A másodrendű vádlott segített az elsőrendű vádlottnak a házból a testet a gödörhöz húzni és elrejteni, illetve ezen túl az ezt követő években a lánya hollétével kapcsolatban a nyomozóhatóságnak azt állította, hogy a leánya Budapestre szökött. 

Az elsőrendű vádlott 2009. március 22-én délután a másodrendű vádlott másik gyermekével összeveszett azon, hogy a sértett az elsőrendű vádlottól pénzt kért. A vita hevében az elsőrendű vádlott a ház udvarán fojtogatta, és annyira megverte a sértettet, hogy a lány a bántalmazásba belehalt. Az elsőrendű vádlott a településhez tartozó erdőben gödröt ásott, és ott eltemette a második sértett holttestét.

Miután az elsőrendű vádlott 2015 nyarán arról értesült, hogy az erdőrészt, ahová sértettet elásta, fel akarják parcellázni, attól tartva, hogy ennek során előkerülnek a sértett maradványai, kiment az erdőbe, kiásta e sértett maradványait, hazavitte és részben elégette, részben pedig elföldelte.

Az elsőrendű vádlott elmondta a másodrendű vádlottnak, hogy a másik lányát is megölte, aki ennek ellenére a körözési eljárásban többször azt nyilatkozta, hogy a második sértett elszökött a testvére után Budapestre, és az ő hollétéről sincs tudomása 2009 márciusától. 

A másodrendű vádlott hangoztatta, hogy az elsőrendű vádlott által elkövetett bűncselekményekről nem volt tudomása. Az elsőrendű vádlottat terhelő, a nyomozás során tett vallomásaival kapcsolatban azt állította, hogy azokat gyógyszerek hatása alatt tette.

A bírósági a 2025. április 16-án meghozott ítéletével az elsőrendű vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte megállapítva, hogy a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban 30 év kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, míg a másodrendű vádlottal szemben bűnpártolás bűntette miatt 4 év börtönbüntetést szabott ki.

A törvényszék ítélete nem jogerős, ugyanis a döntéssel szemben az elsőrendű vádlott és védője enyhítés, míg a másodrendű vádlott és védője felmentés érdekében fellebbezést jelentettek be, az ügyészség a jogorvoslati nyilatkozata megtételére három munkanapot tartott fenn.