A Zalaegerszegi Törvényszék 2025. július 2-án nem jogerős ítéletet hozott azoknak a hajléktalan férfiaknak az ügyében, akik halálra verték ismerősüket, majd a holttestet elrejtették.

A bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlottak, valamint a sértett is egy zalaegerszegi hajléktalan közösség tagjai voltak. 2023 november közepén a vádlottak italoztak és kábítószert is fogyasztottak, mielőtt az elsőrendű vádlott felszólította a sértettet, hogy vágjon fát a tüzeléshez. Megfenyegette, ha nem teljesíti a kérését, akkor „addig üti, amíg nem látja a vérét”. További italozás után a vádlottak a lakóhelyükként szolgáló elhagyott épületbe visszaérve szembesültek vele, hogy hajléktalan társuk nem csinált semmit. Többedmagukkal folytatták az italozást, beszélgettek. Alkonyatkor az elsőrendű vádlott indulatossá vált, mert a sértett nem teljesítette a korábbi kérését: először csak szidta, majd kézzel ütlegelte a férfit és segítségül hívta a társát, a másodrendű vádlotatt is, aki egyszer pofon ütötte a sértettet. Az épületben tartózkodók felszólítására a fiatal férfi felhagyott a bántalmazással, társa azonban – hiába nyugtatták a többiek – ököllel tovább ütlegelte a sértettet, majd megrugdosta, melynek hatására a férfi a földre került. Az egyre indulatosabbá váló elsőrendű vádlott magához vett egy fadarabot, amivel testszerte tovább ütlegelte a védekező sértettet, majd legalább közepes erővel megtaposta a mellkasát. Ezután az italt kérő férfit a másodrendű vádlott a fekhelyére segítette, majd társával a városba ment. Órákkal később értek csak vissza és észlelték, hogy a sértett időközben meghalt. (Halálát a kétoldali, többszörös bordatörés miatti légzési- és keringési leállás okozta.) A helyiségben tartózkodókkal együtt ekkor ismét a városba mentek. 

A vádlottak másnap délelőtt tértek vissza az épülethez, ahonnan az elhunyt sértettet egy villanyoszlop mellé vitték és rátettek egy matracot, majd másnap elásták a testet, s ennek nyomát szintén egy ágybetéttel eltakarták. A holttestet 2024. március 4-én találták meg. 

Az elsőrendű vádlottal szemben jármű önkényes elvételének bűntette, illetve lopás vétsége és annak kísérlete miatt is folyt büntetőeljárás. Ebben a férfi beismerő vallomást tett, így a törvényszék ezek tekintetében is ítéletet hozott.

A bíróság az elsőrendű vádlottat bűnösnek mondta ki halált okozó súlyos testi sértés és jármű önkényes elvételének bűntettében, továbbá lopás vétségében és lopás vétségének kísérletében. A büntetés kiszabásakor kis nyomatékkal enyhítő körülményként értékelte a részbeni beismerő vallomását, míg súlyosító körülmény volt a büntetett előélete és a testi sértés tekintetében a kitartó elkövetés, ezért őt a bíróság 9 év börtönbüntetésre ítélte, továbbá 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.

Az ítélet szerint a másodrendű társa bűnös könnyű testi sértés és bűnpártolás vétéségében. Esetében enyhítő körülmény volt a büntetlen előélete, a beismerő vallomása és a megbánó magatartása. Súlyosító körülményként értékelte a törvényszék, hogy vele szemben egy másik büntetőeljárás is folyamatban volt. Ezért őt a halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.

A vádiratban az elsőrendű vádlottal szemben az ügyészség különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt indítványozta büntetés kiszabását. Ezzel szemben a bíróság az eljárás során nem találta bizonyíthatónak, hogy a férfi szándéka a sértett megölése volt. Az indokolás szerint cselekménye halált okozó súlyos testi sértés bűntettének megállapítására volt alkalmas.

Az ítélettel szemben az ügyészség az eltérő minősítés megállapítása és súlyosítás miatt, míg az elsőrendű vádlott enyhítésért fellebbezett, így az nem jogerős.

 

Zalaegerszeg, 2025. július 2.