Székesfehérvári Törvényszék- ítélet
Beküldés dátuma
2016.05.12. - 15:27
Szervezeti egység
Székesfehérvári Törvényszék
A Székesfehérvári Törvényszék büntető tanácsa 2016. május 12. napján ítéletet hirdetett a 2013. április 14-én elhunyt agárdi kisgyermek halála kapcsán indult büntetőügyben.
A Fejér Megyei Főügyészség – a VI.r. vádlottat illetően módosított – vádiratában az I – IV. rendű vádlottakat (a gyermek szüleit és anyai nagyszüleit), mint társtetteseket, az V.r. vádlottat (a bioenergetikust), mint bűnsegédet, különös kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettével, a VI.r. vádlottat (a házi gyermekorvost) halált okozó, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettével vádolta.
A bíróság valamennyi vádlott büntetőjogi felelősségét megállapította, az V. és a VI. rendű vádlott cselekményeit azonban a vádtól eltérően minősítette.
Ítéletében megállapította, hogy 2011. szeptember 16-án egészségesen, fejlődési rendellenesség nélkül született a későbbi sértett. A jó anyagi körülmények közt, egy lakóházban élő I-IV.r. vádlottak a csecsemő gondozásáról, táplálásáról, az egészségügyi szakemberek kiválasztásáról közösen döntöttek, a gyermeket az I.r. vádlott szoptatta. Az újszülött gondozására a VI.r. vádlottat, mint házi gyermekorvost kérték fel.
A sértett fejlődése azonban 4,5-6 hónapos korában megtorpant (súlya nem gyarapodott, mozgásfejlődése is akadozott), melyet ugyan az I-IV. rendű vádlottak észleltek, de nem tekintették veszélyeztető állapotnak, okára az internetről kerestek magyarázatot. Annak ellenére, hogy a házi gyermekorvos ultrahang vizsgálatot javasolt és beutalót is küldött nekik, elhatározták, hogy a vizsgálat esetleges kockázatai miatt azt nem végeztetik el. Az orvosnak a gyermek súlymérésére vonatkozó felhívását figyelmen kívül hagyták. Nem végeztették el a később javasolt vérvizsgálatot sem. A hozzátáplálást ugyan megkísérelték, mivel azonban a gyermek részéről elutasítást tapasztaltak, tanácsot senkitől sem kérve azzal felhagytak és folytatták a kizárólagos anyatejes táplálást, amelynek mennyiségéről, elégséges voltáról soha nem győződtek meg. A gyermeket az orvos utoljára 10 hónapos korában látta, utána már csak telefonos beszélgetések voltak a III.rendű vádlott és a VI.rendű vádlott közt. Amikor a nagypapa jelezte, hogy időnként dagad a gyermek lábfeje (mely az éhezés kapcsán kialakult fehérjehiányos állapotra utaló tünet volt), az orvos tápszerpótlást javasolt, tápszereket írt fel, melyeket azonban az I-IV. rendű vádlottak nem váltottak ki. Ezután az orvos maga kereste telefonon a III. rendű vádlottat, aki a gyermek állapotáról úgy tájékoztatta, hogy abban javulás történt. A továbbiakban az I-IV. rendű vádlottak és a VI. rendű vádlott között már semmilyen kapcsolat nem volt.
Idő közben – a gyermek 7-8 hónapos korában - a szülők és a nagyszülők úgy ítélték meg, hogy a VI. rendű vádlott „elbagatellilzálja” a gyermek általuk felsorolt tüneteit (hányás, nyűgösség, zöld széklet), ezért más orvost kezdtek keresni. A III. rendű vádlott az interneten találta meg az V. rendű vádlott honlapját, mely szerint természetgyógyászattal foglalkozik, mint bioenergetikus, neve előtt ’dr. jelzést feltüntetve. A III. rendű vádlott felkérésére 2012. októberében látta először az V. rendű vádlott a sértettet agárdi otthonában, ahol a gyermek alultápláltságát és mozgásbeli elmaradott állapotát tapasztalta, őt bioindikátorral (fémpálcával) kezelte úgy, hogy a pálcát a gyermek teste felett mozgatta. A gyermek háziorvosával nem konzultált. Ezután a gyermeket rendszeresen – utoljára a sértett halála előtt két nappal – „kezelte, vizsgálta”, homeopátiás szereket javasolt.
Az I-IV. rendű vádlottak a gyermeket 6 hónapos korától minőségileg és mennyiségileg is hiányosan táplálták, ténylegesen anyatejet kapott, melynek a mennyiségét nem mérték, a sértett által a hozzátáplálás során esetlegesen elfogyasztott ételek mennyiségére mérhető és értékelhető adatok nincsenek.
2013. április 14-én a déli órákban az I. III. és IV. rendű vádlottak tapasztalták, hogy a gyermek rosszul van, ezért felhívták az V. rendű vádlottat, aki javasolta, hogy hívjanak mentőt. Az I. III. és IV. rendű vádlottak 14.00 óra tájban észlelték, hogy a gyermek nem lélegzik, ekkor értesítették a mentőket. A több mint egy órás eredménytelen újraélesztési kísérlet ellenére 15 óra 15 perckor a sértett elhunyt. A 18 hónapos kisgyermek testsúlya halálakor 4,49 kg, testhossza 69 cm volt. Halálát a súlyos fokú lesoványodása, alultápláltsága, fehérjehiányos állapota, kiszáradása következtében kialakult heveny keringési elégtelenség okozta. Bár halála előtt nem volt egészséges szervezetű, nem szenvedett olyan megbetegedésben illetve tápcsatornai elváltozásban, amely nála táplálási vagy felszívódási akadályozottságot képezhetett volna.
A halálához vezető kórfolyamat a halálát hónapokkal megelőzően kezdődött el, így az élete veszélyeztetve volt, kórházi kezelésre szorult volna. A halálát megelőzően hetekkel-hónapokkal megkezdett szakszerű, korszerű gyógykezelés esetén életének megmentésére esély lett volna. Az I-IV. rendű vádlottaknak az orvosi kezelés elmulasztása miatti magatartása és a gyermek halála között ok-okozati összefüggés állapítható meg. A minőségileg és mennyiségileg is elégtelen táplálkozás miatt megindult testi romlás jeleit is mutató folyamatot kellett volna az orvoshoz fordulással megszakítaniuk, ez erkölcsi kötelességük lett volna. Ennek ellenére 9 hónapon keresztül passzív szemlélői voltak a sértett szenvedésének, melyre – külső megjelenésén túl - nyugtalansága és állandó sírása folyamatosan utalt. Minden alap nélkül bíztak a gyermek állapotának javulásában, bár arra (orvosi segítség hiányában) reális esély nem volt.
Az V. rendű vádlott a természetgyógyászati tevékenységre, mint foglalkozásra vonatkozó szakmai szabályokat szándékosan megszegte azáltal, hogy az orvossal történt konzultáció nélkül kezelte a sértettet. Fel kellett volna ismernie, hogy a gyermek élete orvosi kezelés nélkül veszélyben van, és a halála is bekövetkezhet. A tőle függetlenül létrejött veszélyeztetett állapotot fenntartotta. A rá vonatkozó foglalkozási szabályok szándékos megszegésével a gyermek életét veszélynek tette ki és a halálát gondatlanságból okozta.
A VI. rendű vádlott mulasztása abban áll, hogy a gyermek 1 éves státuszvizsgálatát nem végezte el, a gyermek állapotát a továbbiakban nem követte, ezzel a foglalkozása szabályait megszegte, bár a jogszabály szerint az 1 éves státuszvizsgálat nem kötelező, azonban a szakma íratlan szabályai szerint a gyakorlat az, hogy azt ténylegesen elvégzik. E mulasztással a veszélyeztetési folyamat elindult és ez vezetett a sajnálatos végkifejlethez. Ugyanakkor a házi gyermekorvos agárdi látogatásai során tapasztalta, hogy az I-IV. rendű vádlottak jó körülmények között élnek, a gyermek számára minden biztosított, így nem kellett olyan fokú elhanyagolásra gondolnia, mint ami a későbbiek során a végzetes eredményhez vezetett. A gyermek élelmezése nem orvosi feladat, hanem az a szülő alapvető kötelessége. A VI. rendű vádlottat a gyermek halálában még gondatlanság sem terhelte.
A Székesfehérvári Törvényszék ítéletében az I. II. III. IV. rendű vádlottakat társtettesként, különös kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért őket 15 évi börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A büntetésük 2/3-ad részének letöltését követően feltételes szabadságra bocsáthatók. Az V. rendű vádlottat foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségében mondta ki bűnösnek, ezért őt 2 évi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte és 5 évre eltiltotta a bioenergetikusi foglalkozás gyakorlásától. A VI. rendű vádlottat foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében mondta ki bűnösnek, őt 1 évi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte.
Az ítélet nem jogerős, a bíróság az I-IV. rendű vádlottak előzetes letartóztatását elrendelte.
Székesfehérvár, 2016. május 12.
A Székesfehérvári Törvényszék Sajtóosztálya