A bíróság a 2015. év decemberében érkezett vádirat alapján 10 tárgyalási napon keresztül folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek eredményeként a vádirati tényállással főbb vonalaiban egyező ítéleti tényállást állapított meg.

 

A nem jogerős ítélet tényállásának lényege szerint a Röszke-Horgos határátkelőhelyen, a szerb oldalon, 2015. szeptember hó 16. napján, a délelőtti óráktól kezdődően a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben több száz migráns személy gyülekezett az ott felállított, az országhatár rendje védelmét biztosító gyoda kerítéssel fedett kapu előtti területen annak érdekében, hogy Szerbiából Magyarország területére lépjenek. A tömeg kezdetben békés volt, azonban idővel agresszívvé vált, és a kerítést feszegetve próbálta azt kidöntetni, illetve a tömegben résztvevő több személy kövekkel dobálta a magyar oldalon felsorakozott magyar rendőröket, valamint idegen nyelvű szövegeket skandáltak. A vádlottak a tömegben részt vettek, közvetlenül a gyoda kerítés mellett álltak, igyekezve bejutni Magyarország területére, míg közülük az egyik a kezében lévő megafon segítségével a tömeg által értett nyelven különböző, a tömeg cselekvését irányító beszédeket tartott, megpróbálva irányítani a magyar rendőrökre fenyegetően fellépő tömeget.

 

A tömegzavargásban részt vevő személyek végül kidöntötték a gyoda kerítéssel borított kaput, amelyen keresztül mindegyik vádlott 17 óra 20 perckor az államhatár rendje védelmét biztosító létesítmény által védett területre jogosulatlanul, a tömegzavargás résztvevőjeként belépett.

 

A bíróság a büntetés kiszabása során valamennyi vádlott vonatkozásában enyhítő körülményként értékelte büntetlen előéletüket, valamint a bűncselekmény megvalósítása körében tett részbeni beismerő vallomásukat, I., II., és V.r. vádlottak esetében a kiskorú gyermekeik tartását, VI. és VII.r. vádlott tekintetében mindemellett a fiatal felnőtt korukat. Súlyosító körülményként értékelte a VII.r. vádlott tekintetében a bűncselekmény elkövetésében kifejtett szervező-irányító szerepet.

 

A bíróság VIII.r. vádlottat nem utasította ki Magyarország területéről tekintettel arra, hogy a vádlott oltalmazott státuszt élvez.

 

Az ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést az alábbiak szerint:

 

- a I-VI.r. vádlottak esetében hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és hosszabb tartamú kiutasítás végett,

- a VII.r. vádlott vonatkozásában a kiszabott szabadságvesztés tartamának súlyosítása érdekében,

- a VIII., IX. és X.r. vádlottak tekintetében a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése, azaz végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása céljából.

 

A vádlottak és védőik valamennyien fellebbezést jelentettek be az ítélet ellen. Az I.r. vádlott elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért és a kiutasítás mellőzéséért; a II.r. vádlott bűncselekmény hiánya okából történő felmentés érdekében; a III.r. vádlott elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért és a kiutasítás mellőzése érdekében; a IV-V-VI-VII.r. vádlottak enyhítésért és a kiutasítás mellőzése céljából; a VIII-IX-X.r. vádlottak az ok és cél megjelölése nélkül jelentettek be fellebbezéseket.

 

Az I-VII.r. vádlottak védői elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért és a kiutasítás mellőzése végett, míg a VIII-IX-X.r. vádlottak védői e vádlottak felmentéséért fellebbeztek.

 

Az elsőfokú bíróság az ügyész indítványára a VII.r. vádlott előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig fenntartotta, mely határozatot az ügyész tudomásul vett, azonban a VII.r. vádlott és védője elsődlegesen szabadlábra helyezés, másodlagosan házi őrizet elrendelése érdekében megfellebbezett.

 

Szeged, 2016. július 01. 

 

 

Szegedi Törvényszék Sajtóosztálya