A vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében is megállapította, így a kiszabott fő- és mellékbüntetést halmazati büntetésnek tekinti. A bíróság kimondta: a szabadságvesztést – tekintettel a vádlott idős korára, súlyos betegségeire – a legenyhébb büntetés-végrehajtási fokozatban, vagyis fogházban kell letölteni.

 

Az ítélet indoklásában elhangzott: a vádlott a cselekmény napján két, egymástól elkülönülő bűncselekményt hajtott végre, a délelőtti késsel szúrást minősítette az ítélőtábla életveszélyt okozó testi sértésnek. 

 

A büntetés mértéke nem változott, mivel azt az ítélőtábla az elkövetett cselekmény súlyával és a vádlott társadalomra veszélyességével arányban állónak találta. Így a vádlott jogerős büntetése 11 év börtönre és 10 év közügyektől eltiltás lett. 

A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

A bűncselekményről

 

A vádlott és néhai C. J-né (1948) sértett 45 éve éltek házastársként Makón. Kapcsolatuk a cselekmény elkövetését megelőző években megromlott, ami a közös alkoholfogyasztásra vezethető vissza. Többször előfordult, hogy alkoholfogyasztás után szóváltás alakult ki közöttük, ami alkalomszerűen tettlegességig fajult. Ezek során jellemzően a vádlott bántalmazta a feleségét, akinek többször kórházi kezelést igénylő sérüléseket okozott. Ezen esetek miatt azonban közvádas büntetőeljárás nem indult. 

 

2014. március 12-én a reggeli órákban a vádlott és a sértett ismét összeveszett a konyhában, ahol a vádlott felkapott egy kést és hasba szúrta a feleségét, ezzel 8 napon túl gyógyuló sérülést okozva az asszonynak. Mivel a szúrás jelentős eret, szervet nem sértett, érdemi vérveszteséget nem okozott. A sértett a szúrást követően felöltözött, és autóval elment egy állatorvoshoz könyvelési munkát végezni. Innen úgy 11 óra körüli időben tért vissza.

 

A hazatérést követően a sértett és a vádlott ismét italozni kezdett, vodkát és sört fogyasztottak, aminek hatására mind a ketten közepes mértékű alkoholos befolyásoltság állapotába kerültek. Déli 12 és 13 óra között újabb szóváltás alakult ki, aminek végén a vádlott – pontosan nem meghatározható körülmények között – a lakás előszobájában a földre kerülő sértettet kézzel megfojtotta. 

 

A vádlott, miután észlelte felesége állapotát, hosszabb ideig nem hívott hozzá segítséget, csak 14:56 perckor értesítette a mentőszolgálatot. A kiérkező mentősöknek – tette leplezése érdekében – a felesége sérüléseit véletlen balesetnek próbálta minősíteni, míg a halálesetet a hasat ért sérülés kapcsán beállt halálesetnek akarta feltüntetni a vádlott. A mentősök – akik már csak a sértett halálát tudták megállapítani – az idegenkezűség gyanúja miatt értesítették a rendőrséget.

 

Az I. fokú ítéletről 

 

Emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a Szegedi Törvényszék 2015. január 27-én C. J. vádlottat, és ezért őt a bíróság 11 év börtönre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, míg a vádlott és védője elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezése, új eljárás lefolytatása, másodlagosan eltérő minősítés megállapítása, harmadlagosan a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára. 

 

Szeged, 2015. szeptember 15.

 

A Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztálya