Megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla az emberölés bűntette miatt F.-né G. E. ellen indított büntetőügyben az I. fokon eljáró Szolnoki Törvényszék ítéletét. A vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát 11 évről 13 évre súlyosította a táblabíróság, mert úgy ítélte meg, hogy az elkövetett cselekmény összes körülményét figyelembe véve az I. fokon kiszabott büntetés enyhe, annak súlyosítása mindenképp szükséges a büntetési célok elérése érdekében. 

Az ítélőtábla elrendelte az eddig házi őrizetben lévő vádlottnál a jogerősen kiszabott büntetés azonnali végrehajtását, így asszonyt  fegyőrök vezették el a tárgyalóteremből. 

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye. 

 

Különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a Szolnoki Törvényszék 2017. május 4-én F.-né G. E. vádlottat. Ezért őt a bíróság 11 év börtönre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva, hogy a vádlott legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. 

Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, míg a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára. 

 

Az I. fokú ítélet szerint a vádlott házastársa, F. K. 2010 elején ismeretséget kötött P. T. sértettel, aki akkor a fele részben tulajdonában lévő abádszalóki házban lakott. A 45 éves férfi agyvérzés miatt fél oldalára lebénult, mozgásában erősen korlátozott volt, csak kerekesszékkel tudott közlekedni, betegsége miatt rokkantsági ellátásban részesült. 

2010 áprilisában a vádlott és férje, mint eltartók tartási-gondozási szerződést kötöttek a sértettel. A szerződés értelmében a sértett 3 millió forint értékű ingatlanrésze az eltartók tulajdonába került, ennek fejében a vádlott és férje vállalták a sértett holtig tartó gondozását, ápolását, gyógykezeltetését, tartását, és holta utáni eltemettetését. A felek megállapodtak abban is, hogy az eltartók a tartást az eltartott ingatlanában végzik, és minden év szeptember 30-ától a következő év április 30-áig a saját lakásukban teljesítik. 

Az eltartók a szerződés megkötése után kötelezettségüknek a sértett házában eleget is tettek, majd 2010 nyarán a férfit saját házuk egyik szobájába költöztették, ahol egészen halálig lakott. 

A vádlott házastársa 2014 nyarától Németországban dolgozott úgy, hogy 2 hónapig külföldön volt, majd egy hónapot itthon töltött. A férj 2015. február 16-án utazott ki ismét Németországba, ahonnan a sértett haláláig nem is tért vissza, így a sértett gondozása a vádlottra hárult. Azonban az asszony 2015 márciusától ennek a kötelezettségnek nem tett eleget, nem adott a sértettnek elegendő mennyiségű ételt és italt. Ennek következtében a férfi egy hónap alatt rendkívüli mértékben lesoványodott, kb. 30 kilósra fogyott. Március végére az elégtelen ellátás miatt, és azért, mert a vádlott az ágyhoz kötött sértettet nem fürdette, mosdatta, mozgatásával nem törődött, a sértett az ágyában már megmozdulni sem tudott, képtelen volt arra, hogy segítség nélkül étel vagy italét vegyen magához. A sértett testén felfekvéses sebek keletkeztek, amit a vádlott is látott. 

A sértett állapota 2015. április 2-ára annyira leromlott, hogy már levegőt is csak nehezen vett, fulladt. A vádlott ezen a napon értesítette az orvost, aki a helyszínre érve és meglátva a sértett állapotát, mentővel kórházba szállíttatta, de a sértett légzése és keringése a szállítás során leállt, ezért megkezdték az újraélesztését. Ez a karcagi kórházban folytatódott,  ennek ellenére a férfi április 2-án este meghalt. A halál bekövetkezte és a gondozás, ápolás elmulasztása között közvetlen ok-okozati összefüggés állapítható meg, életét - a halálának napján - már az azonnal érkező orvosi segítség sem tudta megmenteni. A legalább egy hónapon át tartó éheztetés, a végtagok merevsége, a kezeletlen felfekvések a sértettnek az átlagosnál nagyobb szenvedést okoztak. 

 

Szeged, 2018. április 25.

 

Szegedi Ítélőtábla Sajtóosztály