A vádlott (1969) 2021 áprilisában személygépkocsival közlekedett, amikor egy őt előző autóra ráhúzva a kormányt szándékosan nekiütközött. A leszorított gépkocsi az árokba hajtott és felborult. A vádlott vezetői engedélyét a rendőrök a helyszínen elvették.

Ugyanezen a napon egy kisteherautóval újra útnak indult és a forgalom miatt feltorlódott kocsisort kikerülve áttért a menetiránnyal ellentétes sávba, majd a szembejövő személygépkocsinak többször nekiütközött. Ezt követően egy gyalogátkelőhely előtt álló járműnek ment neki, ahonnan szintén megállás nélkül továbbhajtott, majd a záróvonalat átlépve kezdett előzésbe, miközben az előzött jármű oldalának ütközött. A vétlen autós megpróbálta megállítani az ámokfutót, de ez nem sikerült, a férfi újból ráhúzta a kormányt és nekihajtott.

A férfi röviddel ezután visszafordult, majd a forgalmi sávját elhagyva több közlekedési táblát is kidöntött, amelyek egyike egy szembejövő járműnek csapódott (V. tényállási pont).

A vádlott visszaért egyik balesetének helyszíneléséhez, ahol az álló kocsisort akarta kikerülni. A rendőrök meg akarták állítani, a vádlott azonban sebességét növelve, az autóját a rendőrök felé kormányozva felhajtott a bal oldali útpadkára, a helyszínelő rendőröket majdnem elütötte. A balesetet a két hivatalos személy úgy tudta elkerülni, hogy elugrott, illetve a füves részen futott tovább a gépkocsi elől. Az ámokfutót végül pár méterrel arrébb egy szembejövő járművel történt frontális ütközés állította meg (VI. tényállási pont).

Személyi sérülés a szerencsének köszönhetően egyik balesetnél sem történt, a vétlen autókban összesen több, mint tíz millió forintos kár keletkezett.

A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság a vádlottat hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, 2 rendbeli közúti veszélyeztetés bűntettében, 4 rendbeli rongálás bűntettében és 2 rendbeli cserbenhagyás vétségében ítélte bűnösnek, ezért őt 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a vádlottat végleges hatállyal eltiltotta a járművezetéstől, és elrendelte a vádlottal szemben korábban kiszabott 1 év börtönbüntetés utólagos végrehajtását.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, bűnösségének további bűncselekményben történő megállapítása, egy bűncselekmény eltérő minősítése és a kiszabott büntetés súlyosítása végett; a vádlott és a védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Győri Ítélőtábla a mai napon meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlott büntetését 4 évre súlyosította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az ítélőtábla az V., VI. tényállási pontok vonatkozásában a teljes körű felülbírálat eredményeként megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást; ugyanakkor szükséges volt az indokolásban hivatkozott, azonban az elsőfokú eljárásban ismertetésre nem került tanúvallomások és rendőri jelentés nyilvános fellebbezési tárgyaláson történt ismertetése, amelyek így már a bizonyítás anyagát képezték.

Az V. tényállási pont kapcsán az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon indokolásával, hogy a rendelkezésre álló adatok (vádlotti vallomás, tanúvallomások, különböző okirati bizonyítékok) alapján kétséget kizáróan nem lehet megállapítani, hogy a vádlott észlelte azt, hogy az általa korábban kidöntött terelő tábla az ütközés erejétől elrepülve egy másik személygépkocsinak csapódott. Észlelés hiányában pedig a cserbenhagyás vétsége nem állapítható meg.

A VI. tényállási pontot az ítélőtábla pontosította. A Kúria Büntető Kollégiumának a szándékos veszélyeztetési bűncselekményekről szóló véleményére utalással rögzítette, hogy a vádlott szándékosan szabályt szegett és a tudata átfogta, hogy ezzel az intézkedő rendőrök testi épsége veszélybe kerülhet. Ugyanakkor könnyelműen bízott a sérülés (káros eredmény) elmaradásában, így a gondatlansága állapítható meg. Ezért nem indokolt a terhére megállapított bűncselekmény eltérő (súlyosabb) minősítése.

A táblabíróság megállapította, hogy a pontosított tényállásból okszerűen következtetett a törvényszék a vádlott bűnösségére, valamennyi cselekményt törvényesen minősítette.

A büntetés kiszabása körében az ítélőtábla tanácselnöke kifejtette, hogy a bűnösségi körülmények felsorolása megfelelő, azonban a vádlott terhére kell értékelni azt, hogy az adott napon nagy számú és súlyú szabályszegést követett el, a veszélyhelyzet több személyt érintett és az okozott kár jelentős. A súlyosító körülmények túlsúlyára figyelemmel, értékelve az enyhítő körülményeket is, a középmérték (4 év 3 hónap) közeli büntetés szolgálja a büntetési célokat, ezért az elsőfokon kiszabott büntetés súlyosítására került sor.

Győr, 2025. június 12.

Győri Ítélőtábla Sajtóosztály