A Fővárosi Törvényszék 2016. február 22-én kihirdetett ítéletében megállapította, hogy a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. alperes az általa üzemeltetett televíziócsatornákon sugárzott műsorokban megsértette H. Lajos felperes becsületét és jó hírnevét.

A bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül valamennyi érintett műsorában törölje a felperes teljes nevét és helyette a H. Lajos megjelölést alkalmazza. Kötelezte az alperest arra is, hogy 15 napon belül fizessen meg 3.600.000 forint nem vagyoni kártérítést a felperesnek.

A felperes keresetlevelében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperes a megjelölt műsorokban tett kijelentéseivel, valamint teljes nevének bemutatásával megsértette személyiségi jogait, jó hírnevét és becsületét, ezért kötelezze 3.600.000 forint nem vagyoni kár megtérítésére. Ezenkívül annak kötelezésére is kérte az alperest, hogy távolítsa el a felperes teljes nevének kiírását, és gondoskodjék annak kitörléséről a hanganyagon belül, helyette a H. Lajos megjelölést használva.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a valóságnak megfelelően tudósított a büntetőeljárásról, az ügyészség, mint nyomozó hatóságtól kapott tájékoztatásnak megfelelően. Többek között arra hivatkozott, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség hozta nyilvánosságra mindazokat az anyagokat, amelyeket műsoraiban bemutatott és felhasznált. Hozzátette: nem tudott a tényállítások valótlanságáról és álláspontja szerint valamennyi, a felperes által sérelmezett kijelentés vélemény, a tényekből levont okszerű következtetés.

A bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta.

Az ítélet szerint a felperessel szemben 2012 májusától hivatali vesztegetés bűntette miatt folyik büntetőeljárás, amelyben ártatlannak vallja magát.

Az alperes rendszeresen tudósított a nyomozásról, amely „Vizoviczki-ügy” néven teljes, országos nyilvánosságot kapott: 2012-2015 között adatokat, eseményeket, véleményeket tett közzé az általa üzemeltetett közszolgálati csatornákon. Három háttérműsorában pedig részletesen foglalkozott a felperessel és az ellene folyamatban lévő büntetőeljárással.

A bíró az indokolásában rámutatott, hogy az összesen harmincegy sérelmezett kijelentés kilenc műsorszámban szerepelt. Valamennyi műsorszám különálló egységet képez és szerkezetileg mindegyik ugyanazt a büntetőügyet, illetve más büntetőügy kapcsán is ugyanazt a valóban közérdeklődésre számot tartó aktuális társadalmi kérdést mutatta be: a magas beosztású rendőrök korruptak-e, érintettek-e az alvilág általi vesztegetésekben.

Az ítélet szerint a közérdeklődést folyamatosan fenntartó, azonos tárgyú műsorok, ugyanebben az időszakban más sajtótermékek is rendszeresen foglalkoztak az üggyel, tehát a nyilvánosság folyamatosan, számos oldalról kapott információt, véleményt, értékítéletet és tényközlést a büntetőeljárásról. Ebből következően az egyes műsorokban a felperes akkor is azonosíthatóvá vált, ha az adott műsorban a teljes nevét nem írták vagy mondták ki.

Az indokolás szerint „az őrizetbe vett rendőrtisztek”, „a korrupt rendőrök” megfogalmazás, az akár ugyanabban a mondatban elhangzó „vesztegetési botrány”, „alvilági vesztegetés”, „diszkókirály”, „Vizoviczki-birodalom” kifejezések az átlagosnak tekinthető tévénéző számára egyenes utalást jelentenek a felperes személyére, és azonosíthatja az egyes műsorok főszereplőjét - akár H. Lajosként, akár korrupt főrendőrként jelölték meg. Emellett annak is jelentősége volt, hogy minden olyan műsorban, ahol a felperest videófelvételen is bemutatták, a képanyag szövegszerű névmegjelölés nélkül is közvetlen utalást jelentett rá.

Ezért a bíróság kétséget kizáróan megállapította, hogy a kijelentések a felperesre vonatkoztak.

A bíróság vizsgálta azt is, hogy a kijelentéseket tényállításként vagy véleményként közölték.

A bíróság hangsúlyozta, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás körében a sajtótörvény az arányosság és a demokratikus közvélemény biztosításának követelményét jelöli meg zsinórmértékként.

Az ítélet szerint a műsorok kivétel nélkül az ügyészség által közöltek mentén a felperes bűnösségéről győzik meg a nézőket. Egyik műsor sem helyezett hangsúlyt arra, hogy az ügy állását követve időszerűen mutassa be a felperes büntetőeljárás során konzekvensen hangoztatott álláspontját, miszerint ártatlan az ellene emelt vádakban. A műsorok folyamatosan a nyomozás során készült videót, ügyészi álláspontot láttatták, aktuális újdonságot nem, vagy csak egyoldalúan. Az alperes nem jelenítette meg az ügyészség álláspontján kívül a felperesi védelem álláspontját, ezzel megsértve az arányosság rárótt törvényi kötelezettségét. Az általa megszólaltatott szakértők mintegy tényként kezelték, hogy a felperes és vádlott társai a bűncselekményt elkövették, miközben közismert, hogy az ügyben első fokon mindmáig sem született bírósági ítélet.

Az indoklás szerint az alperes műsoraiban nem kizárólag ügyészségi videó és az ügyészségi szóbeli tájékoztatás bemutatására szorítkozott, hanem narrációiban magyarázatokat, további kijelentéseket fűzött a látottakhoz. Ez a bíróság értékelése szerint kivétel nélkül minden esetben a felperesre hátrányos volt, amiből a néző azt hihette, hogy a felperes nem is vitatkozik a váddal, a bűncselekmény és a felperesi bűnösség már kétségtelen.

A törvényszék rámutatott: az alperes akkor járt volna el helyesen, a jogszabályoknak, illetve az ahhoz kapcsolódó joggyakorlatnak megfelelő módon, ha az ügyészség alapos gyanújának, illetve vádiratának bemutatása kapcsán azt is láttatja, hogy a vádakkal szemben a felperes védekezik, bemutatja álláspontját, vagy álláspontja híján alkalmas módon utal arra, hogy a felperes miért nem ismeri el a terhére rótt bűncselekményt.

Az ítélet nem jogerős.

Budapest, 2016. február 25.

A Fővárosi Törvényszék Sajtóosztálya