A Fővárosi Törvényszék 2025. március 11-én elsőfokú, nem jogerős ítéletet hirdetett abban az ügyben, amelyben három testvért életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével vádolt az ügyészség annak okán, hogy egy házfelújítás során kollégáikra támadtak.

Az ítéleti tényállás szerint a három terhelt együtt dolgozott egy építkezésen az apa-fia páros sértettel. Egyik közös munkájuk során az I. és a III. rendű vádlott deszkalapokat adogatott az egy emelettel lejjebb lévő sértetteknek, akik a fadarabokat továbbadták az egy szinttel alattuk dolgozó II. rendű vádlottnak. Az egyik sértett instabilnak érezte a lába alatt lévő padlólapot, ezért a deszkalapokat úgy adta tovább a II. rendű vádlottnak, hogy annak több lépést meg kellett tennie ahhoz, hogy azokat átvegye. Ezt a II. rendű sérelmezte és veréssel fenyegette meg a sértettet, majd a nadrágjában lévő késéért nyúlt. A vitába a másik két terhelt is bekapcsolódott: a szóváltás egy pontján a II. és III. rendű vádlott közösen ütlegelni kezdte a fiatalabb sértettet, akit még a földre kerülése után is tovább bántalmaztak, az I. rendű terhelt pedig egy téglával fejbe verte az idősebb sértettet, akit a III. rendű is fejen ütött, illetve fejen is taposott. A II. rendű eközben ezen sértett további bántalmazására biztatta társát, majd elővette a nála lévő kést és a fiatalabb sértett felé tartotta azt. Végül a III. rendű vádlott egy kalapácsot adott a II. rendű terheltnek, aki az eszközt a sértettek felé hajította. Amikor egy ismeretlen munkás a terheltekre kiabált, akkor azok elhagyták a helyszínt. 
A fiatalabb sértett 8 napon belüli, míg édesapja 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, figyelemmel azonban a fejét ért nagy erejű ütésre és az ütéshez használt eszközre, az életveszélyes sérülés kialakulásának reális esélye is fennállt nála.

A bíróság a bizonyítási eljárás során meghallgatta a vádlottakat, a sértetteket és tanúkat, valamint egy orvosszakértőt is. Az előbbiek, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján mondta ki bűnösnek mindhárom vádlottat. 

A cselekmény elkövetésekor 16 éves I. rendű vádlottra – testi sértés bűntettének kísérlete miatt, a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok okán – 4 évre próbaidőre felfüggesztett 2 év fiatalkorúak fogháza szabadságvesztés büntetést szabott ki a bíróság. A bíróság továbbá elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét is.
A testi sértés bűntettének kísérlete mellett testi sértés vétségében is bűnösnek kimondott II. és III. rendű vádlottat – halmazati büntetésül – 4-4 év börtönbüntetésre és 5-5 év közügyektől eltiltásra ítélte a bíróság.

Dr. Osztheimer Katalin bíró szóbeli indokolásában kifejtette, hogy bár a testvérek vallomásai alapján a szándékuk nem az életveszély okozása volt, ugyanakkor belenyugodtak tettük következményeibe. A büntetőjog ezt eshetőleges szándéknak nevezi, amely esetben bár az elkövető/elkövetők a következményeket nem kívánja/kívánják, de előre látja/látják cselekménye/cselekményük következményeit, és belenyugszanak abba, hogy azok megvalósuljanak.

A büntetéskiszabás során enyhítő körülményként értékelte a bíróság, hogy a cselekmény kísérleti szakban rekedt, illetve a II. és III. rendű elítélt esetében azt, hogy kiskorú gyermekek eltartásáról gondoskodnak. Súlyosító körülmény volt a társas alakzat, valamint szintén a II. és III. rendű esetében az, hogy további büntetőeljárások hatálya alatt követték el cselekményüket.

A döntés ellen bejelentett fellebbezések folytán az eljárás a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.

Budapest, 2025. március 11.                

Fővárosi Törvényszék  Sajtóosztály