A személyi szabadság megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt M. R. A. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelező döntésével egyetértett, ezért a mai napon meghozott végzésével helybenhagyta azt. A megismételt elsőfokú eljárás ezúttal magasabb hatásköri szinten, a Fővárosi Törvényszéken folytatódik. Az ítélőtábla döntése ellen nincs helye jogorvoslatnak, az a mai napon véglegessé vált.

A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a 2024. június 12-én kihirdetett ítéletével  M. R. A. vádlottat bűnösnek mondta ki személyi szabadság megsértésének bűntettében, kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, testi sértés bűntettének kísérletében, magánlaksértés vétségében és garázdaság vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 7 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, 10 év közügyektől eltiltásra és 10 év kiutasításra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra nem bocsátható. A bíróság a vádlottat végleges hatállyal eltiltotta minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végezné, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban állna.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállása lényege szerint a vádlott 2020. július 25-én hajnalban szóváltásba keveredett élettársával, akit ezt követően bántalmazott is. Ennek végül az vetett véget, hogy közös kiskorú gyermekük belépett a szobába és a sértett kérte tőle, hogy hívjon segítséget. Ekkor a vádlott elengedte a nőt, aki 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A sérülések helye, jellege, valamint az erőbehatás módja és nagysága miatt azonban fennállt a lehetősége 8 napon túl gyógyuló sérülés bekövetkezésének is.

2021. április 28-án reggel a vádlott odament egy soroksári általános iskola előtt parkoló autó sofőrjéhez – aki éppen a vádlott volt élettársát várta – és számonkérte őt, hogy miért ül az autójában. Szóváltás alakult ki közöttük, majd a vádlott megütötte a másik férfit. Amikor a sértett kiszállt az autójából, a vádlott ismét megütötte őt, mire a sértett visszaütött neki. A vádlott az időközben megérkező volt élettársával szemben is agresszíven lépett fel, ezért a nő védelme érdekében a sértett egy alkalommal ismét megütötte a vádlottat. Közel másfél évvel később a vádlott a volt élettársa soroksári házához ment, ahol a közös kiskorú gyermekükre éppen a nő apja vigyázott. A vádlott kicsalta őket az ingatlanból, majd gyermekét megragadva beszaladt és magukra zárta a ház ajtaját. A férfi egy bozótvágóval és egy harci késsel a kezében tartotta a gyermekét közvetlen testi felügyelete alatt és folyamatosan azzal fenyegetőzött, hogy gyermekével együtt megöli az élettársát, majd magával is végez, ha a volt élettársa nem érkezik a helyszínre. Végül a rendőrség erőszak alkalmazásával jutott be a házba és ártalmatlanította a vádlottat.

A bíróság a vádlott kétséget kizáró bűnösségét – részbeni tagadásával szemben – az általa a közösségi médiában „élőben közzétett” videó, a tanúvallomások, a szakértői vélemények és a rendőri jelentés alapján állapította meg. A büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelte a férfi büntetetlen előéletét, valamint azt, hogy kiskorú gyermeke felé megbánást tanúsított és bocsánatot kért tőle. Ugyanakkor súlyosító körülmény volt, hogy a cselekmény megtörténtéért a gyermek édesanyját hibáztatta, valamint a többszörös halmazat és az, hogy későbbi tettét a jelen eljárás hatálya alatt követte el.

Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyészség súlyosításért, a vádlott és védője pedig elsősorban felmentésért jelentett be fellebbezést.

A kerületi bíróság a vádlott letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig fenntartotta, figyelemmel arra is, hogy a férfi még az ítélethirdetéskor is megfenyegette a tanúkat.

A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 2025. január 14-én kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Törvényszéket mint elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A másodfokú bíróság szerint a vádirati és az azzal lényegét tekintve egyező ítéleti tényállás III. pontjában írt cselekmény emberrablás bűntettének megállapítására alkalmas, mely bűncselekmény elbírálása elsőfokon nem a kerületi bíróság, hanem a törvényszék hatáskörébe tartozik. Ez pedig olyan eljárási szabálysértés, amely a másodfokú eljárásban nem orvosolható, és mérlegelést nem tűrően az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését eredményezi.

A másodfokú döntés ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést az ok és cél megjelölése nélkül.

A Fővárosi Ítélőtábla a cselekmény minősítése kapcsán adott törvényszéki indokolást helyesnek tartotta. A vádlott azon cselekménye, hogy a nagyapa ellenállásának megtörését követően a 8 éves, védekezésre képtelen sértettet személyi szabadságától megfosztotta, és életben maradását – a „többől a kevesebbre” történő következtetés útján személyi szabadságának visszanyerését –  követelés teljesítésétől, volt élettársa helyszínre érkezésétől tette függővé, valóban emberrablás bűntette megállapítására lehet alkalmas.

Helyesen utalt arra is, hogy feltétlen eljárási szabálysértést valósít meg a járásbíróság, ha olyan cselekményt bírál el, amely a vád tárgyává tett és az elsőfokú ítéletben is megállapított tényállás alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik. A hatáskör túllépésében megnyilvánuló eljárási szabálysértés az ítéletre gyakorolt hatásától függetlenül és a fellebbviteli eljárásban kiküszöbölhetetlenül az ítélet kötelező hatályon kívül helyezését vonja maga után.

Az ítélőtábla a vádlott letartóztatását továbbra is fenntartotta.

A Fővárosi Ítélőtábla haladéktalanul gondoskodott a határozat kézbesítése felől.

Budapest, 2025. június 17.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság