K. O. nemzetközi elfogatóparancs végrehajtása és ideiglenes kiadatási letartóztatása iránti büntetőügyében a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2022. január 6. napján meghozott végzésével helybenhagyta a Fővárosi Törvényszéknek a kiadatás feltételeinek fennállását megállapító és a terhelt kiadatási letartóztatását elrendelő végzését.

A Fővárosi Törvényszék a 2021. június 14. napján meghozott végzésével a terhelt ideiglenes kiadatási letartóztatását rendelte el, felhívta a kanadai igazságügyi hatóságot a kiadatási kérelem és mellékletei megküldésére, egyben az eljárásról tájékoztatta a terhelt állampolgársága szerinti Szlovák Köztársaságot is.

A kiadatási kérelem és annak mellékleteinek megérkezése után a terhelt és védője már arra hivatkozott, hogy a terhelt kiadatása esetén az élete és testi épsége nem biztosított az átszállítás és az esetleges kanadai fogvatartás ideje alatt, mivel a sértett széles körű bűnözői kapcsolatokkal rendelkezett és társai meg akarják bosszulni P. T. sértett halálát. Emellett a védő érvelt azzal is, hogy a Hamiltoni rendőrségen és a Wentworth-i Büntetés-végrehajtási Intézetben is korrupciós esetek és bűncselekmények fordultak elő, melyek azt igazolják, hogy a hatóságok az elvárt biztonságot és védelmet nem tudják teljesíteni. Hivatkozásuk szerint a kanadai hatóságok a megtörtént hivatali visszaélések és a fogvatartási körülmények miatt nem képesek a terhelt életét és testi épségét megóvni, erre hivatkozással a kiadatás megtagadását és a terhelt szabadlábra helyezését kérték. 

A fentiek tisztázása érdekében beszerzett kiegészítő információk alapján újabb kifogásokkal álltak elő, immáron támadva a Hamiltoni Rendőrkapitányságot és a Hamilton-Wentworth-i Büntetés-végrehajtási Intézetet is korrupcióra, majd pedig elfogultságra hivatkozással. Ezért a törvényszék újabb kiegészítő információk beszerzését rendelte el arra, hogy a kanadai hatóság tudja-e biztosítani K. O. terhelt átadási eljárása és azt követő fogva tartása során életének és testi épségének védelmét, továbbá tisztességes eljáráshoz fűződő jogainak pártatlan eljáró szervek általi biztosítását akár más rendőri szerv vagy fogvatartási intézmény kijelölése által.

A kanadai igazságügyi szervek válaszukban részletesen közölték az eljárás rendjét, az elhelyezési protokollt, a tárgyalást megelőző eljárási rendet és a terheltet megillető jogokat, a terhelt biztonsága érdekében foganatosítható intézkedéseket, eskü alatt tett nyilatkozatban arra is kitérve, ha amennyiben felmerülne a terhelt életét, testi épségét fenyegető veszély, a fogvatartott elhelyezését átértékelik, akár új fogvatartási intézményben vagy rendkívüli körülmények között elkülönítik. A veszélyhelyzet azonosítására és ennek megfelelő intézkedések meghozatalára az intézmény megfelelő biztonsági szakértőkkel és technikai feltételekkel rendelkezik.

Mindezek alapján – a védelem újabb bizonyítási indítványát elutasítva – a 2021. december 11. napján meghozott végzésével a Fővárosi Törvényszék K. O. szlovák-kanadai állampolgár terhelt vonatkozásában megállapította, hogy a kiadatás feltételei az Ontario Kerületi Bíróság nemzetközi elfogatóparancsa és Ontario Tartomány Igazságügyi Minisztériumának kiadatási kérelme tekintetében fennállnak, és a terhelt kiadatási letartóztatását elrendelte azzal, hogy annak kezdőnapja 2021. július 12. és 2022. január 12. napjáig tart. Rendelkezett arról, hogy a specialitás szabályai a terhelt vonatkozásában alkalmazandók. A terhelttől lefoglalt tárgyak átadását is elrendelte a kanadai igazságügyi hatóság részére.

A végzés ellen – melyet az ügyész tudomásul vett – a terhelt és védője jelentettek be indokolás nélküli, de eljárás során tett nyilatkozataikból kitűnően egyértelműen az ügyészi indítvány elutasítását célzó fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség a sérelmezett határozat helybenhagyására tett indítványt. 
A Fővárosi Ítélőtábla a bejelentett fellebbezéseket nem találta megalapozottnak.

A törvényszék megvizsgált minden olyan kérdést, amelyet a Magyarország és Kanada között hatályban lévő kiadatási egyezmény kötelezővé tesz, emellett figyelemmel volt a Nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbjt.) rendelkezéseire is. Körültekintő vizsgálódást követően állapította meg, hogy a szlovák igazságügyi hatóságok a terhelttel szemben nem kívántak a kanadai igazságügyi hatóság által előterjesztett nemzetközi elfogatóparanccsal azonos tartalmú európai elfogatóparancsot kibocsátani, közlésük szerint a  kanadai hatóságok által folytatott büntetőeljárás a Szlovák Köztársaság büntető politikájának megfelel. A terhelt kiadatására ezért nincs lehetőség a szlovák igazságügyi hatóság részére.

A terhelt kiadatásának egyetlen, nemzetközi egyezményben, illetve törvényben meghatározott kizáró oka sem áll fenn.

Az ítélőtábla egyetértett a törvényszék azon megállapításával, miszerint a védelem részéről hivatkozott alapjogi aggályokat a kanadai igazságügyi hatóságok a megkeresésekre adott válaszaival eloszlatták. A védelem sajtóban megjelent hírekkel, fotókkal, magánnyomozói anyagokkal és a nyilatkozatot tevő személyek eskü alatt tett nyilatkozatával kívánta igazolni a sértett bűnözői kapcsolatait és ez által a terheltet fenyegető potenciális veszély fennállását. Mindezen védelmi „bizonyítékok” a nemzetközi elfogatóparancsot kibocsátó tagállamban uralkodó fogvatartási körülményekre vonatkozó objektív, megbízható, pontos és kellően aktuális adatoknak önmagukban sem értékelhetők. Az újsághír nem adat, csak újságírói vélemény, a terhelti oldalon nyilatkozó személyek különböző okokból nem érdektelenek és elfogulatlanok, ezért alkalmatlanok a terhelt ügyében eljáró szerveket és büntetés-végrehajtási intézeteket érintő rendszerszintű vagy általánossá vált zavar tanúsítására. A sértett bűnözői kapcsolatai az állami nyomozó- és büntetésvégrehajtási szervek pártatlan részrehajlásmentes eljárását a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolhatják – márpedig egyedül ennek lehet jelentősége a kiadatási ügyben. Még ez utóbbi tényszerűsége esetén sem lehet alappal hivatkozni az élethez, testi épséghez való biztonságra a kiadatás elkerülése végett, ugyanis a bűnözői kapcsolatok országhatároktól függetlenek, ez alapján a terhelt gyakorlatilag a világ egyetlen országában sem lehetne biztonságban. A fogvatartott terhelt védelme a jogtalan támadások ellen minden demokratikus berendezkedésű állam büntetés-végrehajtási rezsimjének magától értetődő feladata, ezt számonkérni, eskü alatt tett nyilatkozatokat erre beszerezni a megkereső államtól nem indokolt. Így a törvényszék okkal utasította el a védelemnek a sértett előéletére, továbbá a kanadai igazságügyi hatóság nevében eskü alatt nyilatkozó M. V. vonatkozásában a további kiegészítő információk beszerzésére tett bizonyítási indítványait.

A terhelt fogvatartása kapcsán konkrét veszély sem merült fel, a védelem egyoldalú és absztrakt hivatkozásai, és az ezeket alátámasztani hivatott – objektívnek nem tekinthető – bizonyítékok nem alkalmasak a megtagadási ok megállapítására. A törvényszék tehát törvényesen állapította meg a kiadatás feltételeinek fennálltát, és rendelte el a terhelt kiadatási letartóztatását, az egyéb kérdésekben is mindenben a törvénynek megfelelően határozott.

Az ítélőtábla döntése ellen további fellebbezésnek nincs helye, a végzés véglegessé válására figyelemmel a törvényszék az ügyiratokat megküldi a magyar igazságügyi miniszternek a kiadatás tárgyában való döntéshozatal végett.

Budapest, 2022. január 14.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság