A Debreceni Ítélőtábla Dr. Balla Lajos vezette büntetőtanácsa ma megváltoztatta a Debreceni Törvényszék ítéletét. A vádlottat tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával részletes bizonyítást vett fel és helyesen állapította meg a tényállást. A bíróság egyenként és összességében értékelte a bizonyítékokat és a vádlott vallomásait. Maradéktalanul elvégezte a nyomvizsgálatot, a feltárt körülmények nem adnak lehetőséget arra, hogy a vádlotton kívül más is elkövethette volna a bűncselekményt. Az ítélőtábla súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy a vádlott különös visszaeső vagyon elleni bűncselekmények elkövetésében. A több ember ellen irányuló életellenes cselekményét felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje és feltételes szabadság hatálya alatt valósította meg. Az ítélőtábla súlyosító körülményként értékelte azt is, hogy a vádlott a két ember megölése mellett, sérelmükre számos vagyon elleni bűncselekményt is elkövetett. Bestiális kegyetlenséggel hajtotta végre a holttest eltüntetését. Mindez nem teszi lehetővé, hogy az életét ne büntetés végrehajtási intézetben töltse le.

Az elsőfokon eljáró Debreceni Törvényszék 2013 májusában R. Zs. Gy. vádlottat emberölés bűntette 2 rb. lopás vétsége, 10 rb. okirattal visszaélés vétsége, csalás vétsége, magánokirat-hamisítás vétsége és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének kísérlete miatt, mint különös visszaesőt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 40 év időtartamban határozta meg. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, a feltételes szabadságra bocsátás kizárása érdekében, a vádlott az ítélet nagysága, indokolása és minden fellebbezéssel támadható rendelkezése ellen, védője megalapozatlanság címén fellebbezett.
A bíróság által megállapított tényállás szerint R. Zs. Gy. 2009 októberében költözött Debrecenbe. Albérleti szerződést kötött S. A. sértettel, aki az utcafronti lakrészben, a lakása alatti pincelakásban pedig a vádlott lakott. Az udvari lakrészben K. P. E-né sértett élt, aki a vádlott által neki a bevásárlásba olykor nyújtott segítséget esetenként ételadománnyal viszonozta. A vádlott tudomást szerzett arról, hogy előzetes egyeztetés alapján K. P. E-né vette fel S. A. nyugdíját, amíg a férfi Németországban tartózkodott. Az asszony 2009 decemberében bejelentést tett a rendőrségen, hogy a lakásából eltűnt 220.000.- Ft és ezt összefüggésbe hozta a vádlott személyével. A vádlott folyamatosan anyagi gondokkal küzdött, ha pénzhez jutott, azt játékgépen eljátszotta, albérleti díját sem tudta gyakran kifizetni. 2010 januárjában elhatározta, hogy megöli K. P. E-né sértette, így szerzi meg annak nyugdíját. Január 13-án bement a sértetthez, ököllel leütötte, aki a földre rogyott, a vádlott pedig megfojtotta. Ezt követően a holttestet levitte a pincébe. A sértett lakásából elvitt 70.000.- Ft készpénzt, aminek egy részét eljátékgépezte, a többiből élelmiszert, gumikesztyűt és hypót vásárolt. Még aznap este a sértett holttestének feldarabolásába kezdett, majd paprikás vízzel leöntve a darabokat zacskókba helyezte, melyeket másnap hajnalban a város egyik utcájának hulladékgyűjtő edényeibe rakta. Reggel a sértett lakásából eltulajdonított különböző porcelán vázákat, teáskészletet, és egy aranygyűrűt. Apróhirdetés útján keresett régiségkereskedőnél értékesítette a tárgyakat, a gyűrűt pedig elzálogosította. A kapott pénzből befizette az albérleti díját. Másnap folytatta a sértett holttestének megkezdett feldarabolását és a testrészeket tartalmazó csomagokat a közelben lévő lakótelep szeméttárolóiba helyezte. Ezt követően a sértett lakásából magához vette S. A. lakásának kulcsát, ezt használva a főbérlő otthonában található 3 festményt is eladta. Ezek után a K. P. E-né holttestének megmaradt darabjait tartalmazó csomagokat hulladékgyűjtő edényekbe helyezte. Január 18-án az asszony eltűnésére hivatkozva felkereste a szomszédokat, majd bejelentette az eltűnést a rendőrségen. Két nap múlva a lakás főbérlője S. A. sértett személygépkocsival Magyarországra érkezett. Néhány nap múlva, miután lakásában ittas állapotban elesett, kórházba került. A vádlott valótlan tartalmú meghatalmazást készített, mely feljogosította K. P. E-né nyugdíjának felvételére. Az így megszerzett pénzt is eljátszotta, felélte. Elhatározta, hogy értékesíti S. A. személygépkocsiját egy autókereskedőnek. Februárban S. A. kórházi kezelése befejeződött. Hazatérve a vádlott és a sértett között azonnal szóváltás alakult ki, majd a vádlott ököllel többször megütötte a sértettet, aki a földre került. R. Zs. vádlott még ekkor is tovább bántalmazta S. A. sértettet. R. Zs. csak akkor hagyta abba az ütlegelést, amikor észlelte, hogy a sértett nem lélegzik. A vádlott még aznap délután eladta a férfi autóját. Másnap délelőtt Budapestre onnan Oroszlányba utazott, hogy értékesítsen még nála lévő műszaki cikkeket. A vasútállomás közelében a lehetséges vevő szabálytalan parkolása miatt rendőrök igazoltatták, melynek során nem tudott elszámolni a birtokában lévő tárgyak eredetével. Előállították, ahol elszámoltatásakor beismerte a S. A. sérelmére elkövetett bűncselekményt.
Az ítélet jogerős.

Debrecen, 2013. szeptember 24.

A Debreceni Ítélőtábla Sajtóosztálya